Amikor azt hiszed, elfogyott.
S nincs már több erőd. Amikor azt érzed, ez tovább nem mehet, emelt fővel élni nem lehet. Összetört a bánat, ezernyi gond közt, homályban élsz, feladnád már, nincs tovább. S mégis, valami itt tart. Nem tudod miért, nem tudod kiért? Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz. Az életet nem te adtad magadnak, hát nincs jogod, hogy feladjad. Az ember megmarad a holnapnak, akkor is, ha fájdalma nagy!
|