Tíria : Délutáni hangulat...Ülök a csendben, a zárt, sötét magányban. Kiált a lelkem, de rájöttem hiába.
Bezárnám magam, hogy ne legyek most velük, magam homályba rejtve, feledve tőlük.
S csak a csend lenne, a végtelen, s nyugodt csend, s mélyen a lelkemben meglelném reményem.
De remény még nincs, csak zajos nagyvilág van, egy zajos nagyvilág a ködös valóságban.
|