Best Friends Club


Best Friends Club

[ Új üzenetek · Résztvevők · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]
Oldal 1 / 11
Fórum » Barátság, Szeretet, Szerelem, Bánat ! » Brátság, Szeretet, Szerelem, Bánat ! » Mi a véleményed a témáról ? Oszd meg bátran a gondolataid ! (Mi a véleményed a témáról ? Oszd meg bátran a gondolataid !)
Mi a véleményed a témáról ? Oszd meg bátran a gondolataid !
IstvánDátum: Csütörtök, 2011-07-14, 02:36:57 | Üzenet # 1
Rendszergazda
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 987
Helyzet: Offline
Barátság, Szeretet, Szerelem, Bánat !

Mi a véleményed a témáról ? Oszd meg bátran a gondolataid !




Ne a videóról legyen véleményed !
Saját tapasztalataidat meséld el, ha nem titkosak !
Vagy a témához megfelelő írásokat tegyél közzé bátran !


 
IstvánDátum: Csütörtök, 2011-07-14, 02:55:22 | Üzenet # 2
Rendszergazda
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 987
Helyzet: Offline
Én elkezdem ezt a témát, remélem ti is aktivan részt vesztek benne!

“Egyetlen házasságot sem nevezhetünk valóban sikeresnek, ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai. A barátságról is ugyanez mondható el, mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére, mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat, kölcsönös szívességek és bókok viszonya. Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek, és nem érdemlik meg a barátság nevet.

Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.

A kritika a vezetés, illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája. Ami nem más, mint kísérlet arra, hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket. Azért bírálunk, hogy megváltoztassuk valakinek az életét. Természetesen a befolyásolásnak nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika. Lehet befolyásolni példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással, büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel, tapasztalat révén, szervezéssel stb. A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni. Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk: aki szeret egy másik embert, annak gyakorolnia kell ezt a művészetet, mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése, akkor fel kell készülnie arra, hogy az adott pillanatban a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.”

(M. Scott Peck: A járatlan út)


Úgy érzem, ez a kis videó pont passzol az íráshoz....
érdemes végig nézni......


 
kucikaDátum: Csütörtök, 2011-07-14, 10:34:23 | Üzenet # 3
Gold
Csoport: Barátok
Üzenetek: 572
Helyzet: Offline
Köszönöm István,hogy elinditottad ezt a témát. Én is azon gondolkodtam,hogy kellene egy ilyen téma! Ebben a rohanó világban egyre kevesebb szó esik a szeretetről és a szép szeretetteljes emberi kapcsolatokról.

Nekem volt egy sorsfordító tragédia az életemben. Akkor tapasztaltam meg, mit jelent a szeretet, barátság, segítőkészség.
A barátok szeretete nélkül, most nem írnék itt, nem tudtam volna talpra állni.
Mostanában azt figyeltem meg, hogy sokan hiányolják az életükből a szeretetet, odafigyelést, de nem kezdeményeznek. A szeretetet szerintem ápolni kell, nemcsak várni. Egy kis figyelmességgel széppé tehetjük szeretteink életét. Meg kell állni néha és gondolni a rég nem látott barátokra, ismerősökre. Tapasztalatból tudom, mert engem az is boldoggá tesz, ha tudom,hogy gondolnak rám azok akiket szeretek,
elég egy telefon, hogy megkérdezik,hogy vagyok.

Egy pár éve új helyre költöztem, 71 lakásos társasházba, de még csak a folyosón egy pár családoot ismerek. Úgy érzem az emberek megváltoztak, nem érdeklődnek egymás iránt, nem ismerkednek, mindenki bezárja maga mögött az ajtót. Hogy mire gondolok?
Beköltözésem után - mivel mindent fel kellett újítani - leszakadt a konyhaszekrényem, kijött a falból a "két" tipli, amivel az asztalosok rögzitették. Nem kell ecsetelnem, mi volt a lakásban. Másnap megemlitették, hogy hallották a nagy puffanást, csörömpölést, de senki nem törődött vele, mi történt? Nem csengetett be senki,hogy élek, vagy a szekrény alatt vagyok?
Mi történt az emberekkel?
 
EviaDátum: Csütörtök, 2011-07-14, 12:35:34 | Üzenet # 4
Bronze
Csoport: Barátok
Üzenetek: 35
Helyzet: Offline
Kucika, kérdésedre válaszképpen találtam ezt a Popper Péter videót. Az érdektelenség a túlpörgetett életünk mellékterméke.



Egyébként pedig szerintem az embereknek igénye a társaság és barátság, de általában mástól várják a kezdeményezést. Ciki és félnek, hogy ostobának fogják őket tartani, ha közelednek a másik felé. Egyik Karácsony délelőtt, néhány éve történt: a bevásárlásaimat intéztem, siettem, mert kevés volt már az idő. Az utcán mogorva, rohanó emberekkel találkoztam. Rossz volt rájuk nézni. A Karácsony hangulata viszont mégis a szívembe ült és valami megmagyarázhatatlan vágy arra ösztönzött, hogy hozzászóljak ezekhez a komor emberekhez. Egy idősebb férfi előttem rohant be egy írószer boltba. Egy kicsit összeütköztünk. Haraggal nézett rám... De a Karácsony csodája ott volt és önkéntelenül megfogtam a vállát, mosolyogva elnézést kértem és boldog Karácsonyt kívántam a bácsinak. Felragyogott az arca és megláttam a tekintetében a szeretetet. Nagyon röviden beszélgettünk, aztán mentem tovább és rá kellett döbbennem, hogy mindenkiben ott volt a szeretet és a jóság. Arra volt szükségük, hogy valaki nyisson feléjük, egy mosollyal, egy kedves szóval vagy hasonlóval. Néha elég néhány szó és minden megváltozik. Azon a Karácsonyon tapasztaltam meg véglegesen, hogy az emberek jók! Minden ott van bennük, csak elbújt.
 
IstvánDátum: Péntek, 2011-07-15, 11:03:19 | Üzenet # 5
Rendszergazda
Csoport: Adminisztrátor
Üzenetek: 987
Helyzet: Offline
A világban kevés az őszinte kapcsolat… Kevés az emberek bizalmasa. Nehezen barátkozunk.
Amit az emberek általában barátságnak neveznek, az sajnos legtöbbször nem egyéb,
mint átmeneti cinkosság, érdekkapcsolat. Ha barátságra vágyunk, először jó baráttá kell válnunk.

Azt tudtátok, hogy az emberek 89% a nem barátkozik, ki se mozdul a lakásából, nem jár el szórakozni
még akkor sem ha megtehetné? Ezek az emberek teljesen zárkózottan élnek a külvilágtól.

*********************************

Emlékszem még, amikor ide költöztünk ahol jelenleg is lakunk, egy 64 lakásos társasházban, teljesen más volt
az emberi kapcsolat a szomszédokkal. Mondhatni azt, mindenki barátkozott mindenkivel, ismerkedtek egymással az
emberek. Összejártak a családok, sőt még esténként, lent a ház előtt a parkban, bográcsoztunk, szalonnát sütöttünk és
közben kellemesen elbeszélgettünk. Az ember akkor azt gondolta, hogy hú de jó a közösség ahová költöztünk, és mennyi
olyan barátunk van akik önzetlenül odafigyelnek egymásra. És nem csak arról szólt az ismeretség, hogy becsönget a
szomszéd, hogy elfogyott a piros paprikája :-)

De aztán ezek a kialakulóban lévő barátságok is eltüntek. Egyre kevesebben beszélgettek egymással, majd azt is lehetett látni az idő múlásával, hogy elmennek egymás mellett az emberek, még csak a köszönést sem fogadják, nem viszonozzák.
Vajon miért van ez? Ez számomra teljesen érthetetlen. Lehet annyira el vannak mélyülve a mindennapi gondokban?

Mára már eljutottunk odáig, ahogy azt Julika is írta az előző hozzászólásában, hogy egyáltalán senkit nem érdekel,
mi történik a közvetlen környezetében. Némán beburkolóznak és elzárkóznak mindentől az emberek.

De ez a jelenség nem csak a magánéletben a közvetlen környezetben tapasztalható.
Sajnos itt a közösségi hálózatokban is. Itt is teljesen elzárkóznak az emberek az ismerkedéstől,
barátkozástól. Az új regisztrált tagok még csak arra sem méltatják az embereket, hogy válaszoljanak
a személyes üzenetekere. Többszöri üzenet küldésekre sem válaszolnak. Látni viszont, hogy jelen vannak,
sűrűn bent vannak egy adott oldalon, de teljesen némák, nem barátkoznak. Teljesen elzárták magukat a külvilágtól.

*********************************

"Azt szokták mondani, hogy az igaz barátság az, ha helyet adunk a szívünkben valakinek, aki legalább annyira fontos, mint saját magunk. Igaz barát az, aki feltétel nélkül tud szeretni, annak ellenére, hogy tudja, hogy ki vagy, ki voltál és talán ki lesz majd belőled. Az igaz barát az, aki belelát az életedbe és tudja mi a jó neked. Aki látja a fától az erdőt és megpróbál megóvni a csalódásoktól. Aki meghallgat, ha valami baj van, ha nagy öröm ért, vagy ha egyszerűen beszélgetni van kedved"
 
kucikaDátum: Szombat, 2011-07-16, 10:08:55 | Üzenet # 6
Gold
Csoport: Barátok
Üzenetek: 572
Helyzet: Offline
Ma úgy jártam, hogy sűtöttem meggyes piskótát... Ez nagy ügy volt számomra, mert vigyázni kell az étkezésemmel, és inkább nem sűtök olyat ami ártalmas nekem. De gondoltam, csak nem halok meg tőle. Finom lett, sikerélményem volt, gondoltam átviszek egy pár szeletet a szomszédasszonynak - mivel nem régen meghalt a férje egyedül van -.Nagyon aranyos, kedves hölgyike, de furcsának találtam, hogy miután
odaadtam a sütit, azt kérdezte, mit adhat érte? Na... ez az amit én soha nem tudnék mondani, mert örömmel fogadom a kedvességet, a szeretet jelének veszem. Természetesen viszonozza az ember a kedves figyelmességet alkalom adtán, de ma úgy éreztem, hogy már attól is elszoktak az emberek, hogy egymásnak kedveskedjenek.
Tényleg ugy van ahogy István írta, régen természetes volt, ha örömünk, vagy bánatunk volt, a lakóközösség együtt örült, vagy bánkódott velünk. Jobban odafigyeltek egymásra.
Én úgy látom nagyon elanyagiasodott a társadalom, már csak valamit - valamiért tesznek az emberek, olyan dolog már kevés van,hogy önzetlenül, számítás nélkül tegyen valamit.

Na, erről ennyit. Én továbbra is bombázni fogom a szomszédom ha sűtit sűtök, - én sem önzetlenül, mert igy nem én eszem meg mindet és nem fogok elhizni :D


Hozzáadva (2011-07-16, 10:08:55)
---------------------------------------------
A szeretet

Szeretet - avagy, amit mi annak hiszünk

Mi a szeretet? Mitől olyan erőteljes? Miért van rá minden embernek oly nagy szüksége? Mit is lehetne írni a szeretetről?



Ha a tudomány felől közelítjük meg, akkor semmit. A tudomány egész egyszerűen nem tud magyarázatot találni arra, hogy mi az a szeretet, mi az eredete, mitől van ilyen hihetetlen ereje, és miért van ekkora szükségünk rá. Egy emocionális reagálásnak tartják, de pontos magyarázatot nem tudnak rá adni.

A szeretet elsősorban döntés, és nem érzés kérdése. Az, hogy szeressek-e valakit az nem attól függ, hogy érzek-e iránta valamit, és nem is attól, hogy ő hogyan viszonyul hozzám, hanem attól, hogy eldöntöm: szeretni fogom. Az igazi szeretet értékét az adja meg, hogy a szabad akarati döntésen alapul, és nem egy hirtelen kiváltott emocionális töltésen. Amíg az érzelmeken nyugvó szeretet attól függ, hogy a szeretet tárgya milyen benyomást kelt bennem - tehát erősen szubjektív - addig a döntésen alapuló szeretetet semmilyen külső tényező nem befolyásolhatja, ezért ez objektív szeretet.

Az érzelmeken nyugvó szeretet azt mondja: "tegyél valamit, felelj meg az elvárásaimnak ahhoz, hogy szeretni tudjalak. Szeress, és akkor én is szeretlek; legyél jó, és akkor szeretlek; tedd ezt, tedd azt, okozz nekem valamilyen kellemes érzést, és talán akkor szeretni foglak."
A döntésen alapuló szeretet ezzel szemben azt mondja: "SZERETLEK". Nincs semmilyen feltétel, nincs semmilyen elvárás, csak szeretet van. Ennek a szeretetnek nem kell megfelelni, ez nem azon múlik, hogy a másik mennyire ügyes vagy szép, ez a szeretet csak szeret. Szeret, mert eldöntötte magában, hogy szeretni fog. Pont. Az objektív szeretet az, amire szükségünk van, ez képes egyedül garantálni, egy kapcsolaton belül a biztonságunkat. Az objektív szeretet adhatja meg az elfogadottság érzetét, amire mindnyájan vágyunk.
Alapvető lelki szükségünk, hogy olyannak fogadjanak el, amilyenek vagyunk. Elemi szükségünk, hogy a személyünk legyen elfogadott és ne az értéktermelő képességünk. Az objektív szeretet a személyünkre koncentrál, csak és kizárólag mi, vagyis az ember fontos a számára.

Az emberi kapcsolatainkban az objektív szeretet játssza a döntő szerepet. Van helye az érzelmeken nyugvó szeretetnek is, amikor kedvesen, szeretetteljesen kezdeményezünk mások felé, vagy ilyen módon reagálunk egy másik ember valamilyen felénk irányuló kezdeményezésére. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy az érzelmeknek nincs se eszük, se erkölcsi ítélőképességük, ezért nem vehetik át azt a szerepet, hogy döntsenek helyettünk. Az érzelmek követőek, ami azt jelenti, hogy a meggyőződéseink alapján meghozott elmebeli döntéseinket méltányolják, és azt érzetként jelenítik meg. Ez az érzés lesz az, ami motiválni tud minket arra, hogy megtegyünk bizonyos dolgokat, de a helyes sorrendre mindig ügyelnünk kell. Először döntünk, és a döntésünket követik az érzelmeink. Nem eshet meg ennek a fordítottja, amikor először az érzelmeinkben reagálunk, és ezt próbáljuk aztán különböző módokon racionalizálni. Tehát alapvetően, a döntésen alapuló szeretet határozza meg a kapcsolataink értékét és milyenségét.
Az emberek életében az okozza a legtöbb problémát, hogy érzelmi alapon szeretik egymást. A szeretetük nem döntésen alapszik, hanem benyomásokon és érzelmi reakciókon. "Szeretem, mert olyan szép; szeretem, mert annyira udvarias; szeretem, mert..."
Ennek az a veszélye, hogy abban az esetben, amikor a szeretet alanya nem felel meg annak az elképzelésnek, amit felállítottunk róla, akkor vége van a szeretetnek. Van egy elképzelésünk, hogy a szeretet alanyának milyennek kéne lennie, mert adott pillanatban, amikor az érzelmeinkben reagáltunk olyannak láttuk. Amennyiben a későbbiekben eltér ettől, csalódást okoz vele, és máris ugrott a szeretetünk. A válások és szakítások túlnyomó többsége emiatt történik meg.
A fenti idézetben viszont az olvasható, hogy a szeretet nem múlik el soha. Ez csak úgy képzelhető el, ha a szeretet tárgyának nincs befolyásolási lehetősége, a szeret forrására, azaz, ha a szeret forrása eldönti, hogy mindentől függetlenül, feltétel nélkül szereti őt.

Ahhoz, hogy képesek legyünk feltétel nélkül, objektív szeretettel szeretni, két dolog szükséges: Az egyik, amit már említettem az, hogy el kell dönteni magunkban, hogy mi egy szeretni tudó és akaró személy vagyunk. (Ha csak ezt megtesszük, már ez által is látványos javulás várható a kapcsolatainkban). A másik, mivel csak úgy magunktól nem vagyunk képesek azzal a szeretettel szeretni, amit a fenti idézetben olvashattunk, ezért nekünk is el kell fogadnunk, fel kell töltődnünk a feltétel nélküli szeretettel.
Emberi lényként az a kötelességünk, hogy megtaláljuk az igazi szeretet forrását, és fejest ugorva abba, hagyjuk, hogy teljesen átitasson minket. Az egyéni felelősségünk abban van, hogy miközben keressük a szeretet eredetét, következetesen és kitartóan ragaszkodunk a valósághoz. Ugyanis, a valóssággal összhangban lévő helyes gondolkodás teremti meg annak lehetőségét, hogy megtaláljuk az igazi választ arra a kérdésünkre: "Mi a szeretet?".


Az üzenetet módosította kucika - Szombat, 2011-07-16, 10:27:10
 
kucikaDátum: Vasárnap, 2011-07-17, 23:11:09 | Üzenet # 7
Gold
Csoport: Barátok
Üzenetek: 572
Helyzet: Offline


A szeretetről

Tulajdonképpen hol terem a szeretet? - kérdeztem egyszer egy anyát.
- Magról vetik - nevetett rám.

- És honnan szerzik hozzá a magot?
- Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában és minden ölelésben.
- Öntözni nem kell?
- Dehogynem. Jó szóval.
- Nem könnyel?
- Ments ég! A könny sós és kimarja a kis szeretet palánta hajtásait.
- Hát palántázni kell a szeretetet?
- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha a szeretet nem terem, kihűl a föld.
- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt, semmit sem ér?
- Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkozom.
- Elsősorban mi hát a szeretet?
- Biztonság. Ha szeretsz és szeretnek, mindig van szövetségesed.
- És mi a szeretet másodsorban?
- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, mit az élet a válladra rakott.
- Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
Mégis érdemes szeretni?
- Csak azt érdemes!..







Nagyon igaz amit írtál kedves Katalin!

Úgy tapasztalom én is, hogy attól függetlenül, hogy lehet az életben soha nem találkozunk, közel lehet kerülni egymáshoz. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy szinte nyiltabban, őszintén tudok "beszélgetni" egy-egy közösségi oldalon megismert személlyel. Talán azért merek nyilt és őszinte lenni, mert úgy gondolom nem tudnak visszaélni az érzéseimmel -lehet,hogy tévedek? - De miért tennék?
 
EviaDátum: Hétfő, 2011-07-18, 11:59:13 | Üzenet # 8
Bronze
Csoport: Barátok
Üzenetek: 35
Helyzet: Offline


Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
Babits Mihály
 
kucikaDátum: Szombat, 2011-07-30, 08:49:22 | Üzenet # 9
Gold
Csoport: Barátok
Üzenetek: 572
Helyzet: Offline
Szent Pál apostol: A szeretet himnusza

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden
tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik.

Törekedjetek a szeretetre!




Az üzenetet módosította kucika - Szombat, 2011-07-30, 08:52:00
 
Christine32Dátum: Szombat, 2011-07-30, 18:06:15 | Üzenet # 10
Csoport: Töröltek





Sziasztok

Még új vagyok itt a szerkesztést is meg kell tanulnom - megnéztem a videót - majdnem elbőgtem magam - lehet már túl érzékeny vagyok--- nem olvastalak végig mert kevés az időm de bele olvastam - azt hiszem magányosabb vagyok mint hittem - az emberek 80 % ának fogalma sincs a szeretetről.... most nem tudok mit írni, azt hiszem fáj a lelkem ez egy kemény téma most nekem ....és kicsit lesodort....

Anyukám holnap lenne 57 éves .... egy éve meghalt rákban....most már tudom mi a szeretet ... csak vak volt mindenki a családban ... nagyon nagyon vak...

Létezik egyáltalán szeretet az emberekben ? Elvétve nagyon nagyon - azt hiszik az majd meg marad - pedig azt ápolni kellene akkor nem mennének tönkre családok , barátságok ,

Most tényleg magányosnak érzem magam...
 
kucikaDátum: Szombat, 2011-08-06, 22:57:18 | Üzenet # 11
Gold
Csoport: Barátok
Üzenetek: 572
Helyzet: Offline
A SZERETETRŐL

Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük.
De ha olyannak vesszük, amilyennek lennie kell, akkor azzá tesszük őt, amivé lehetne.

Goethe




Hozzáadva (2011-08-06, 22:57:18)
---------------------------------------------



Az üzenetet módosította kucika - Szombat, 2011-08-06, 22:25:52
 
AngyalDátum: Csütörtök, 2011-09-22, 21:04:10 | Üzenet # 12
Felhasználó
Csoport: Barátok
Üzenetek: 18
Helyzet: Offline
"Tudod mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni vkit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni 1 álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni 1 könyörgő levelet.
Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak.
Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor 1 csókot koldulni.
Mással látni meg őt, s utána fordulni,
Kacagni, kacagni hamis lemondással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni. Ő sose tudja meg mi a bánat.
Van, aki könnyen eléri azt, akit szeret.
Van, aki sír, szenved, míg övé lehet.
Van, aki hamar tud feledni, van aki meghal,
Mert nagyon tud szeretni!"


 
Fórum » Barátság, Szeretet, Szerelem, Bánat ! » Brátság, Szeretet, Szerelem, Bánat ! » Mi a véleményed a témáról ? Oszd meg bátran a gondolataid ! (Mi a véleményed a témáról ? Oszd meg bátran a gondolataid !)
Oldal 1 / 11
Keresés:

Copyright - Best Friends Club © by István 2010 - 2017