A
foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli
fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a
hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára.
Mindegyik
manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája.
Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot
hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt
bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket, és ugyanabban a faluban
laktak.
Ezt igazán érdemes elolvasni is és tanulni is belőle!
Egy napon azt kérte az
osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy
lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják
meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a
nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt
elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden
diák nevét fölírta egy pap
... Tovább »
Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban.
Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül.
Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt.
Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes.
A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót.
A pillangó könnyen kijutott.
De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak.
A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek,
kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét,
szilárdak és erősek lesznek.
Semmi nem történt!
A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakk
... Tovább »
Egy angyal repül fent az égen,
Ott repül magányosan már nagyon-nagyon régen.
De már alig repül, alig van ereje,
A végső búcsújának talán épp itt az ideje.
Azt mesélték nekem egyszer, hogy az angyalok örökké élnek,
Ám ez badarság, hisz ha megsebzik őket, ők is elvéreznek.
S ezt az angyalt is kegyetlenül megsebezték:
Hiszen megalázták, eldobták, s elfeledték.
Most ez az angyal összetörten száll,
Hisz megnyugvást még a Mennyben sem talál.
Inkább a pokol tüzében kárhozna el,
Hiszen a szív melyért élt már nem felel.
Meggyötört szíve szüntelenül egy valakiért dobog,
Azért a valakiért aki érte már nem zokog.
Talán ő már elfeledte a lányt ki érte dobta el az életet,
S választotta a visszafordíthatatlan, örök angyall&eacu
... Tovább »