Best Friends Club

Aranyosi Ervin: Haladj az árral!

kucika — Sun, 06 Jan 2013 12:57:49 GMT

Aranyosi Ervin
Haladj az árral!

Azért jöttél e létbe, hogy jól érezd magad!
Minden vágyad és álmod az örömből fakad.
Ne keresd a miértjét, csak engedd, hogy vigyen,
ússzál együtt az árral, s ne változtass ezen.
Egyetlen apró vízcsepp, csak ennyi vagy csupán,
ne menj szembe az árral, és ne harcolj bután.
Hidd el, álmod erősebb, és magával ragad,
engedd magad sodorni, s kétséged sem marad,
hogy nem kell erőlködnöd, mert minden szép lehet,
valóra válhat mindaz, mit alkot a képzelet.

A favágó bölcs tanácsa...

kucika — Sun, 06 Jan 2013 11:42:04 GMT

....

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy favágó. Volt neki négy fia. Négyfelé húztak, nem volt olyan dolog, amiben egyetértés lett volna köztük. Soha nem tudtak egymással dűlőre jutni. Mindennapos volt a veszekedés köztük.

Családi perpatvarukból mindig csak a szomszédok húztak hasznot.
Így aztán egyre szegényebbek lettek. Olyannyira, hogy a falusiak már gúnyolódtak is rajtuk. Bolondnak tartották őket. Az apjuk látta, hogy mindennap valami vita van köztük és egyre boldogtalanabb lett.
Sokszor próbálta már elmagyarázni nekik, hogy senkinek nem használ a veszekedés, de mindhiába. Falra hányt borsó volt minden intelme, lepergett minden a fiairól.Az apai jó tanács egyik fülükön be, a másikon ki.

Elmegy egyszer a favágó az erdőbe fát vágni. Készít a lenyesett gallyakból egy köteget, megköti kötéllel. Feje tetején egyensúlyozva viszi a szegény öreg favágó hazafalé a rőzsét. Útközben eszébe jutott valami. Talán így visszatérítheti a fiait a jó útra. Elmosolyodott magában. Gyorsabban szedte a lábát, hogy hamar hazaérjen.

Hazaérve a favágó a rőzsét kint hagyta a kertben. Fiai még nem
érkeztek haza. A favágó izgatottan várta őket. Mikor a nap lement a
hegyek mögé, a madarak fészkükbe bújtak, és előbukkant a hold, a
favágó fiai egymás után értek haza. Alighogy megvacsoráztak, hivatja
őket az apjuk.
Odamegy a négy fivér. Kérdezik:
- Mi az, apánk?
Erre a legidősebb fiának szól a favágó:

- Törd csak, fiam, kettőbe ezt a rőzsét!
Odalépett erre a legidősebb a köteghez és megpróbálta kettétörni.
Persze nem sikerült. Hogy is sikerült volna! Megszégyenülten ment vissza az apjához:

- Nem megy ez nekem, apám.
A favágó elmosolyodott, és mondta a második fiúnak:

- Most te próbáld meg, fiam, törd csak kettőbe ezt a rőzsét!
Ő is megpróbálta. Pont, mint a bátyja, ő is kudarcot vallott. Lógó orral ment vissza az apja elé. Így próbálta meg a harmadik meg a negyedik is. Egynek sem sikerült. Mind csüggedten ültek le a földre.

Fölállt akkor mosolyogva az öreg favágó. Kicsomózta a kötelet, amivel
körülkötötte a rőzsét. Széthullottak a gallyak. Mondja akkor a fiainak:

-Fiaim, most törjétek el ezeket a gallyakat!

Odaugrik a négy fiú, felkap mindegyik egy-két gallyat, és azon nyomban
eltöri. Nagy büszkén állnak apjuk előtt. Szól a favágó:

-Látjátok, míg össze volt kötve a sok gally, nem tudtátok eltörni.

Külön-külön egy szempillantás alatt eltörtétek mind. Épp így győz le bármilyen ellenség titeket külön-külön. De ha együtt maradtok, összetartotok, nincs senki, aki legyőzne titeket.
Végre megértették apjuk intelmét a favágó fiai. Minden ellenségeskedéssel felhagytak ezek után. Békében és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

A karácsonyfa története

kucika — Fri, 21 Dec 2012 08:37:05 GMT

A karácsonyfa története

a pogány időkbe nyúlik vissza. Az élet jelképe minden vallásban a fa. Már az egyiptomiak, a rómaiak vagy a kelták szokásvilágában is megjelent, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú, fagyöngy formájában.

Az életfa, az örökzöld ág azonkívül, hogy az élet megújulásának jelképe a pogány hiedelmek szerint védettséget is jelentett, s az emberek a gonosz szellemek elűzésére vitték otthonukba.

A zsidók ősi szokásrendjében az örökzöldek, koszorúk és girlandok az örök életet jelképezték.

Mese a karácsonyról

kucika — Sun, 09 Dec 2012 13:54:27 GMT

Mese a karácsonyról, az önfeláldozásról és a szeretetről...

Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő, övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a fejszéjét. Kivágta őket. Fájtak a csapások, de talán az még jobban, hogy szétszakítják őket.

A piacra kerültek, s ott eladták a két fenyőfát. A fiú egy gazdag családhoz került, s a nagy gazdagság, a sok ajándék, a rengeteg dísz hamar elfelejtette vele szerelmesét. Sok - sok díszes ajándék került alá. S, boldog volt. Hát igen. Ez az igazi élet! -gondolta.

Eközben a lány-fenyő egy szegény családnál állt. Néhány vacak kis dísz, ajándék... semmi. A lány nagyon elkeseredett. Lám, hiába éltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? - kesergett.

Elérkezett Karácsony, a szeretet ünnepe. Az egész föld ünnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek született, fiú adatott nekünk. Mindenki boldog volt... Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova afiú-fenyő került veszekedés volt. A pénz. Már megint a pénz. S a férj otthagyta feleségét karácsony szent ünnepén.

Eközben a másik családnál nagy szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajándék, de sokal többet kaptak a gyerekek: szeretetet. Azt, aminél több nem adható.

Elérkezett Vízkereszt ünnepe, s a két fa a szénégetőnél találkozott. Hiába éltem - kesergett a fiú. Á, dehogy - szólt a lány- nem az a lényeg, hogy gazdag vagy, vagy éppen szegény, hanem csak annyi, hogy szeretettel vagy-e a másik iránt. Szeretettel a másik iránt.
S egymást átölelve égtek el, a szénégető kemencéjében.

Csak szeliden szólj

kucika — Fri, 23 Nov 2012 14:45:42 GMT

"Csak szelíden szólj
Ha velem beszélsz
Hangod halk legyen
Mint amikor a sírás fojtogat
Vagy amikor egy gyermek kéreget
Vagy amikor a miatyánk alatt
Ahogyan a hangod megremeg
Vagy ahogy egy könny csillan elő szemeden

Szelíden szólj, csak szelíden
Ha hozzám beszélsz
Ha van hozzám szavad
Szelíd legyél, mint a pirkadat
Mi télutón dereng a hegy felett
Elhessentve kissé a felleget
S remegve, mint első szeretőt
Szelíden öleli a hegytetőt
S aztán némán átfesti a tájat
Kell, hogy legyen egy kis alázat
Benned, ha tudod, hogy varázslat
Elfogadás és kis büszkeség, igen,
Szeretettel szólj, és szelíden.
A gyarlóság konok berkeiben
Hinni mindig az emberiben
Angyalként szólj, s csak szelíden. "

(Költő sajnos ismeretlen)

Őszi vers

kucika — Tue, 13 Nov 2012 20:16:32 GMT

Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...

Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...

Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...

Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s míg fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon....

A két pici kavics

István — Wed, 27 Jun 2012 20:06:32 GMT

Egy nagy tóban élt két pici kavics.
A hullámok meg tudták mozgatni, mikor a part közelében voltak, a víz alatti áramlások pedig a tóban erre arra görgette őket.
Ki tudja hány éve, évezrede éltek ott.
De történt egy nap, hogy egy pajkos áramlás, egymás mellé terelte őket.
Kis kavics szemük ránézett a másikra, és pici kavics szívük hevesen dobogni kezdett.
Attól kezdve abban reménykedtek, talán a víz még közelebb teszi őket egymáshoz.
És láss csodát!
Egymás mellé kerültek.
Volt hogy egészen közel, és a két pici kavics ilyenkor volt a legboldogabb.
Volt olyan oldaluk, amik mikor összesimultak, tökéletesen illett egymásba.
Sokat látott öreg kavicsok is csak hümmögtek, hammogtak, mert ilyen csodát nem igen láttak.
Boldogok voltak, mikor az enyhe hullámzás egymáshoz csiszolta őket.
De akkor voltak a legboldogabbak ,mikor a nyári napfényben a sekély vízben egymáson feküdtek.
Az egyik a vízben ,mert azt szerette, a másik pedig rajta, mert a napot szerette és sütkérezett, közben érezte párját, ahogy szinte belé olvad.
Persze voltak viharos napok is, ilyenkor a háborgó víz össze ütötte őket, ilyenkor fájt nekik nagyon, de aztán elvonult a vihar, és megnyugodott a kicsi szívük és elmúlt a fájdalom is.
És így ment másfél évig.
A két kis kavics nagy- nagy boldogságban, szerelemben éldegélt a tóban, s talán azt hitték ez majd örökké fog tartani.
Egy tavaszi reggelen, az én Szerelmem arra sétált.
Gyönyörű mosolyától felragyogott a nap, kinyíltak a virágok, csak hogy sugárzó szépségében fürödhessenek.
Odaért a partra, s leguggolt.
A vízbe merítette kezét, s ekkor megakadt a szeme egy sütkérező kis kavicson.
Ugye nem kell mondanom, aki épen nagy boldogan a párján feküdt és élvezte a nap melegítő sugarait.
Hogy mit látott a kavicsban, ki tudja.
De felvette, gyönyörködött a szépségében ,majd elhatározta hogy hazaviszi.
Így is tett.
Otthon aztán kitette jól látható helyre.
De a kavics bánatában haldokolni kezdett.
Felülete kiszáradt, Szerelmem hiába tette vízbe, egyre fakóbb lett és színtelenebb.
Aztán lekerült a jól látható helyről valahová, talán már azt sem tudja Kedvesem, hová került a kis szerelmes kavics.
Nekem, mert beszélem a kövek nyelvét, az árván maradt kavics mesélte el a tó partján ezt a szomorú történetet.
Bíztattam, talán elhozza vissza a Szerelmem a társát, próbáltam a reményt életben tartani benne.
Sajnos többet nem tehettem érte, mert megfogadtam a kavicskának a tó partján, hogy nem szólok erről a Szerelmemnek.
Ugyan is kavics országban az a törvény, ha emberi segítséget vesznek igénybe, szörnyű átok száll reájuk.
Így hát csak reménykedünk mindketten.

Hogy egyszer visszakerül a kis kavics a párja mellé, s a víz elgörgeti őket egészen az óceánig, addigra még kisebb, icipici porszemmé csiszolódnak és ott bekerülvén egy kagyló belsejébe, egyetlen igazgyönggyé válnak.

Szabira akartok menni?

István — Wed, 13 Jun 2012 08:22:09 GMT

Sürgősen kellett volna pár nap szabi, de tudtam, hogy a főnököm nem engedné. Sokat gondolkoztam, majd kitaláltam, hogy ha őrültnek tettetem magam, akkor talán a munkahelyi stressz miatt elküldene pár nap betegszabadságra.
Ezért felkapaszkodtam a mennyezeti lámpára és elkezdtem lógni, miközben halkan zümmögtem hozzá.
A szőke kolléganőm megkérdezte:
- Hát te meg mit csinálsz?
Mondtam neki, hogy úgy csinálok, mintha villanykörte lennék, így a főnök biztos azt hiszi, hogy agyamra ment a munka és hazaküld pár napra.
Pár perc múlva bejött a főnök az irodánkba, és megkérdezte:
- Mi az ördögöt csinál ott fent?
Mondtam, hogy villanykörte vagyok.
Azt válaszolta:
- Látom, teljesen bekattant. Menjen haza, és pihenjen pár napot!
Leugrottam és elindultam kifelé. A kolléganőm felállt, és elindult velem együtt.
- Hát maga meg hova megy? - kérdezte a főnök.
- Én is hazamegyek - mondta a kolléganőm. - Nem tudok sötétben dolgozni...

Érintésről

kucika — Sun, 03 Jun 2012 13:44:26 GMT

Idézet az érintésről, szeretetről

Az érintésben hihetetlen erő lakozik.

Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá.

Az érintésben energia van, csodát tévő energia.

Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.

Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre.

Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet.

Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal szíved is kitárod.

A szeretet a legerősebb gyógyító erő.

Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk - fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk.

Nagyon kevés az érintés és az ölelés.

Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű...

Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez. Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.

A szeretethez bátorság kell.

Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni... Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk.

Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?

Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra.

(Adam Jackson: Az Igaz szeretet 10 titka)

Petőfi Sándor: Mi kék az ég!

kucika — Mon, 30 Apr 2012 12:45:27 GMT

Petőfi Sándor: Mi kék az ég!

Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt
hangos pacsirta fütyörész;
dalával a Napot kicsalta,
a Nap rá gyönyörködve néz.

Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van.
És én oly sült bolond vagyok,
hogy idebenn a szűk szobában
kádenciákat faragok!