Bokodi Józsefné - Oldal 3

Fórum oldalunk tartalmát, csak bejelentkezett felhasználók láthatják !

[ Új üzenetek · Résztvevők · Fórumszabályzat · Keresés · RSS ]

Oldal 3 / 3
«
1
2
3

Bokodi Józsefné

erzsike

Dátum: Csütörtök, 2011-07-14, 18:37:06 | Üzenet # 1

Bronze

Csoport: Felhasználók

Üzenetek: 36

Állapot: Offline

Földbe vetett mag...

- Péter bácsi! Péter bácsi! Tessék mondani, maga hisz Istenben?”
A lelkész úr így válaszolt: - Igen, Istvánkám, hiszek.”
- Képzelje, Péter bácsi, én is hiszek! Nem is tudtam, hogy ilyen nagy ez a világ. Ott egy domb, meg ott, mögötte is egy. Nézze Péter bácsi, mennyi templom!” - Kis ujjaival számolni kezdte.
Ez a kisfiú 13 évesen meglátta Isten nagyságát, és csodálatos világát egy dombtetőről. A lelkész úr szíve örömmel telt el: megérte minden fáradtság.
Augusztus idusán volt ez a tábor. Mikor már sötétedni kezdett, kiterítettük a fűre a pokrócot és egymás mellé lefeküdtünk. Ahogy egyre sötétedett, számolni kezdtük a csillagokat: - "Ott, arra már kettő is van." Amikor már teljesen besötétedett, ezer meg ezer csillag tündökölt az égen. Aznap este az Isten furfangos játékot játszott a csillagokkal. Egyszer itt, egyszer ott süvítő fénycsóvát húzott végig az égen. A mellettem fekvő István odabújt hozzám, egészen közel. Pár perc múlva azt vettem észre, hogy a karomban fekszik. Megpihent... Ez a kis test, azzal a kis szívével nem vágyott másra, csak arra, hogy valaki szeresse, hogy Valaki csak neki játsszon csillagfényes játékot. Nem kérdeztem, hogy miért bújt ide, nem kérdeztem, hogy mi bántja, mert tudtam. Szíve heves dobogása megsúgta nekem titkait: mesélt nekem fájó könnyekről, hideg éjszakákról, elmaradt esti mesékről.
Olyan érzésem volt, mintha nem csak én hallottam volna meg ezeket a gyermeki mondatokat.
Ez a Valaki, letörölte aznap este erről a fájó szívről a könnyeket, s meleg éjszakát varázsolt csillagfényes esti mesékkel. Gyönyörű volt...
Másnap reggel, amikor felkeltünk, új emberként ébredtünk. A lelkész úr elvitte ezt a gyermeksereget a közeli evangélikus gimnáziumba. Megtapasztaltatta velük a tudás illatát, s felfedte előttük a vastag falak rejtélyeit. Furcsa, nagy táblák lógtak rajta. Nem értették ezek a csillogó szemek, hogy miért van annyi kép névvel kirakva. Péter bácsi elmondta azt az ösvényt, amelyen ezek a fiatal arcok végig mentek. Utána így szólt: - "Szeretnék pár év múlva itt találkozni ismerős arcokkal, ezeken a falakon. Mert a jövőtök itt kezdődik. Tudjátok, a tudás nem válogatja meg az embert, az olyan, mint a szeretet.” Ezek a fényes szemek csak álltak, s csodálták a mellettük magasodó több mint 200 éves falakat.
A magültetés itt kezdődik, hogy hiszek bennük. Hiszek ezekben a gyermekekben, hogy képesek rá. Hiszek abban, hogy amit Isten beléjük ültet, az csak gyümölcsöt hozhat. Ebből a gyümölcsből, majd ha megérik, a környezete és ez a kis ország is táplálkozhat. Erre van szükségünk. Sok-sok Istentől megáldott gyümölcsfára. De ezek a fák, még csemeték. Nekünk, nekem, és Neked tovább kell gondozni, öntözni, metszeni.
István fekete hajú, barna szemű, cigány kisfiú. Hiszem azt, hogy a táborban elültetett mag, ezer ízű gyümölcsöt fog érlelni ebben a meleg szívben. Tudom, hogy azon a bizonyos éjszakán, az Isten által földre küldött csillagok nem a tengerekbe, sivatagokba hullottak le, hanem ezekbe a cigány gyermekek szíveibe, hogy ott ragyogjanak tovább. Ez a láng azóta nem aludt ki, mert vannak nemes lelkű emberek, akik felhúzták az Istentől kapott kertészruhájukat, és ápolják ezeket az ültetvényeket.
Múltkor érdeklődött Péter bácsi István felől az iskolában. A tanárnő azt mondta, hogy Istvánka teljesen megváltozott. Nagyon jól tanul, egyre jobban olvas és ír. Több új barátot szerzett magának, és most minden vágya, hogy meg tanulhasson gitározni.
A lelkész úr szíve ismét - mint a dombtetőn -, örömmel telt meg: Megérte minden fáradtságot.

" Tegyetek tanítványokká minden népet... " ezt mondja Jézus.
Itt ebben a cigány táborban megtapasztaltam, hogy Istennek a bárányai, azaz mi, milyen sokszínűek vagyunk, de mégis ugyanolyan szív dobog bennünk. Mégis a sokszínűség mellett tudunk egy gyülekezetbe tartozni, egy Istenhez imádkozni, és egy Nemzetbe tartozni.
Wass Albert úgy fogalmazott: "Hontalan vagyok mert hirdetem, hogy testvér minden ember"...
Isten áldását kívánom Bakay Péter lelkész úr további munkájához. Szeretném, ha százak, ezrek szívébe tudná elvetni azt a bizonyos magot. És szeretném Önt megkérni, ki olvassa ezeket a sorokat, hogy zárja szívébe Istvánkának a nevét. Legyen egy példa arra, hogy ma is dolgozik az Isten mérhetetlen ereje, és szeretete.
[/i][/size]
[/c]

A bohóc történetei...........

Egy kedves ismerősömtől hallottam ezeket a történeteket.

Egy nagy várásunkba történt.
Van egy barátom-kezdete-aki papnak készült...
Egy marihuánás cigaretta miatt, kidobták a pap neveldéből.
Ment az utcán, amikor egy hajléktalant látott ülni az út szélén.

Előtte egy doboz, amibe az emberek, akik megszánták, beledobhattak némi pénz adományt.
A barátom belenyúlt a zsebébe és egy marék aprót dobot a dobozba.

hajléktalan rémülten tekintett rá és behúzta a nyakát szinte remegve.
Ez után megszólalt.
-Most megütsz?-kérdezte és csak úgy sütött a félelem a szemekből.
A barátom döbbenten kérdezte:
-Miért ütnélek meg?
A hajléktalan erre elmesélte.
Hungarista ruhás 3 tagú bandák azzal szórakoznak, hogy pénzt dobnak neki és amikor nyúl a pénzért megütik.
A barátom megnyugtatta ő nem fogja bántani.Amit adott azt ő szívből adta neki. Döbbenten hallgattam az elbeszélést.
Mekkora aljasság kell ahhoz, hogy egy kiszolgáltatott embert, aki minden emberi méltóságát feladva kéregetni kényszerül, így megkínoznak és megaláznak.
Ezek fiatalok.Különbnek érzik magukat másoknál sőt ...

Vajon honnan veszik a jogot arra így bánjanak egy szerencsétlen embertársukkal.

A másik története még érdekesebb...
Az egyik barátnője óvónő náluk történt.
Pedagógus napkor sok virágot kapnak az óvónénik is.
Az ünnep után hazafelé ment az egyikük.Tele volt a keze virággal. Jól szituált csinos középkorú hölgy volt.
A villamosról leszállva a szoknyája beleakadt az ajtóba és kizuhant az úttestre a közben elinduló villamostól.
Az orra 5 helyen tört el. Csupa vér volt az arca és az aszfalt is ahová zuhant.
Senki nem ment oda hozzá felsegítse. Majd egy roma házaspár sietett segítségére.
Kivették a táskájából a mobil telefonját, de úgy, hogy
a többi ember felé mutatták csak a telefont vették ki.
Kihívták a mentőt és értesítették a hölgy lányát.
Utána a táskát megint az emberek felé fordították és visszatették a telefont.
Bizonyítva ők nem tolvajok.

Na ehhez nem fűzök semmit, mindenkinek van véleménye gondolom.

Éjjel álmodtam...
Álmomba egy kenelt láttam ahol három kutya tartózkodott.
Két kutya vidáman kergetőzve játszott. A harmadik egy korcs kutya volt, aki csak feküdt és nézte a másik kettő vidám játékát.
Közben eleredt az eső.
A két fajkutya(mert azok voltak) behúzódott a fedett részbe.
A harmadik kin maradt az esőbe, szemeibe szelídség és barátság sugárzott, ahogyan rám tekintett.
Leszállt az éj. Aludni tértem én is.
Másnap reggel a kenelhez vezetett az első utam.
A két faj kutya vidáman kergetőzött ismét.
A kenel talaja csupa sár volt már.
A korcs elemben nem mozdult.
Két mancsa közé fektette fejét egy pocsolyába és halott volt.