Létezik egy világ, ahol minden lehet, Ha engeded az Éji Tündér oda elvezet. Engedd, hogy kézen fogjon és repítsen oda, Hol mindig várni fog rád valami új csoda. A képzelet szárnyán gyere és tarts velem, Hagyd, hogy a Tündérvarázs lágyan megérintsen! Tárd ki hát szívedet, vedd fel a mosolyod, Akkor az egész világot másnak láthatod! Úgy majd megérzed azt a szeretetet, Ami e világban körül vesz tégedet. Itt győz a jó, és igazak a szavak, S a szétfoszlott álmok is újra szárnyalhatnak….
Mesék mesélnek róla mintha kéz intene, Tündérországról szól a csengő-bongó zene. Hol nagy virágkelyhekre hull arany alkonyat, S egymást nézik epedve a virág-párok ott. Hol fák is szólni tudnak, S kórusban zengenek, kristályforrások futnak, S muzsikát öntenek. Soha nem hallott ének zsong ott a fák alatt s szédít mint édes méreg, Az édes kábulat. E messzi honba vágyom, örülne ott szívem, A kín lehullana lágyan, nem fájna semmi sem. Álmomban sokszor látom e gyönyört, De a nap, a reggel kél, s az álom szétfoszlik,mint a hab.
Tündérek
Általános elnevezésük az "apró nép" (wee people) egyfajta babonás félelmet mutat, szoros összefüggésben a névmágiával: ha nem nevezzük õket konkrét nevükön, akkor nem vonjuk magunkra a haragjukat, békességben élhetünk velük, számíthatunk segítségükre.
A Brit-szigetek, különösen az ír tájak elképesztõen sokféle meselényt, csodalényt rejtegetnek. Általános elnevezésük az "apró nép" (wee people) egyfajta babonás félelmet mutat, szoros összefüggésben a névmágiával: ha nem nevezzük õket konkrét nevükön, akkor nem vonjuk magunkra a haragjukat, békességben élhetünk velük, számíthatunk segítségükre.
Ha az ír, brit-szigetek-béli tündérvilágot szeretnénk megismerni, azonnal felejtsük el a bennünk élõ sztereotíp tündér-képet: a légies, bájos, jóindulatú "Barbie-babát", aki könnyû pillangószárnyakon röpköd, mindig mosolyog és icipici varázspálcájával azonnal a bajba jutottak segítségére siet.
Némelyikük inkább a Grimm-mesék Biribandi alakjára emlékeztet: a mérges kis törpe, akit a jószívû nõvérek kiszabadítanak, amikor szakálla beszorul egy félbevágott fatuskóba, és hosszas veszekedés, kiabálás, bosszankodás után végül kénytelen-kelletlen megmutatja a kincs rejtekhelyét a lányoknak, valamint a jóképû királyfi is felszabadul a gonosz varázslat alól, mely medvebõrbe bújtatta õt a kis gonosz törpe jóvoltából.
Az ír leprachaunok többnyire hasonló termetûek, bár germán rokonaiknál kedélyesebbek, vidáman csilingelve javítgatják icipici csizmácskáikat egy fa alá rejtõzve, és az ügyes szerencsés legények foglyul ejthetik õket, ily módon rábírhatók arra, hogy kincsek rejtekhelyéhez vezessék el fogvatartójukat, akinek egyébként is minden parancsát teljesítik.
Csakhogy résen kell ám lenni velük, mert könnyen kereket oldanak, s akkor bottal üthetjük a nyomukat. Számtalan elnevezésüktõl most eltekintek, egy külön fejezetet töltene meg részletes ismertetésük. Maradjunk a faery, faerie gyûjtõnévnél. A szó valószínû etimológiája: latin Fata (Sors)- istennõ, ebbõl az ófrancia fay (tündér) és faerie (varázslat, bûbáj). Lakóhelyük többnyire a föld belsejében rejtõzik, jellegzetes tündérútvonalak, tündérösvények mentén, - melyeket célszerû elkerülni - jellegzetes tündér-boszorkánynövények közelében. (Galagonya, kökény, mogyoró).
Akkor rejtõztek a föld alá, mikor a szigetet elfoglalták az ír õslakók. Az akkori tündérek óriás termetûek voltak, mára azonban törpévé zsugorodtak. Más nézetek szerint mindenféle méretben elõfordulnak, mákszem nagyságú lénytõl kezdve egészen óriásiak is lehetnek. Ma is a sidhe nevû üreges dombokat lakják, nevük is ez.
Kihalásuktól nem kell félni, lévén hogy halhatatlanok. Igen összetartóak, bizonyos jeles éjszakákon szívesen kelnek útra, hogy meglátogassák távol élõ rokonaikat. Ilyenkor ajánlatos félrehúzódni az útjukból, messze elkerülni a tündérgyanús vidékeket, dombokat, a nyílegyenes ley-vonalakat.
Más legendákban a tündérek birodalma õseink sírjain át közelíthetõ meg. Azt hiszem, felesleges hangsúlyoznom a minden nép mitológiájában, mesevilágában, kultuszaiban fellelhetõ azonos elemet: a beavatás, átlényegülés, a szellemvilággal való találkozás nélkülözhetetlen eleme az alászállás, a föld mélyébe jutás, ahol egy csodálatos, sosem látott pompás birodalom vár ránk, ha elvégezzük a ránkszabott megpróbáltatásokat, ha kiálljuk a meghatározott mágikus számú (3, 7 vagy 12) próbát. Csak el ne felejtsünk utána visszatérni a földi világba...
Kelta mitológia
A kereszténység elterjedése előtt a kelták istenekkel és más csodálatos (olykor emberfeletti) lényekkel népesítették be világukat. Írországban éppúgy, mint a mai Wales területén vagy Galliában. A kelta népek nagyon elszórtan éltek Európa-szerte. Hitviláguk vidékenként változott, nyelvük és szokásaik azonban közel azonosak voltak mindenütt. Papjaik, a druidák szent fák - amilyen például a tölgy, mogyorófa is - tövében gyakorolták a mágiát, és jósolták meg a jövőt. Az emberek az ő közvetítésükkel léphettek kapcsolatba az istenekkel. Ők értelmezni tudták a természetfeletti jelenségeket, amelyek az istenek üzenetét hordozták.
A kelták hite szerint az istenségek mindenütt jelen vannak: a fákban, az állatokban, a vizekben. Ebben a mágikus világban természetesnek tűnik, hogy az emberek állattá változzanak, könyörtelen csatákat vívjanak, vagy éppen megjárják a túlvilágot! A kelta nép többistenhite éppolyan természetes volt abban az időben, mint hajdanán a rómaiaké vagy a görögöké. Idővel a rómaiak által meghódított kelta népek romanizálódtak, átvették a rómaik vallását. A kereszténység terjedésével a kelta vallás és ezáltal a mitológia is még jobban háttérbe szorult, de néhány jellegzetesség megmaradt.
Így keletkezett az 5-6. században az Artus-mondakör (ismertebben Artúr-mondakör). Artúr és lovagjai számos természetfeletti lényt győznek le, óriásokat, sárkányokat, varázslónőket, míg a keresztény hitet és a lovagi erkölcsöt védelmezik. Ez az alapja a középkorban keletkezett lovageposzoknak, lovagregényeknek. Azonban hasonlóan a germán mitológiához, a kelta mitológia sem tűnt el nyom nélkül,úgy, mint például az ibéreké. Így tudunk az ősi Írország hitvilágáról, tündérekről és manókról, mondakörökről. Az európai területeken, ahol germánok és kelták éltek egymás mellett, átvételek is történtek, így egyértelműen nem lehet besorolni egyik vagy másik mitológiába például: Trisztán és Izolda történetét.
Gondolkoztál már valaha azon, mitől váltja színeit és fényeit a természet? Abban a kalandokkal és meglepetésekkel teli országban, ahol Csingiling és négy tündértársnője él, az ő feladatuk, hogy tavaszt varázsoljanak a télből. De még ebben a csodálatos világban sem megy minden könnyedén: ha pedig baj közelít, mi segíthet? A hit, bizalom és egy kis tündérpor! A Csingiling csupa játék, móka és képzelet: a tündérek végre a saját filmjükben mutathatják meg, milyen fontosak ők a világ számára. Ez a csodás mese az egész családot elbűvöli majd!
Számtalan elnevezésüktõl most eltekintek, egy külön fejezetet töltene meg részletes ismertetésük.
-> Ez igen. Nagyon jól hangzik.
A többi része is nagyon jó volt. Tetszett. Mondjuk nem is csoda, hisz szeretem a fantasy-t. Sok új dolgot tudtam meg, szóval ezért is érdemes volt elolvasnom.
Add a facebook-hoz
Nagyon jól hangzik. 
