Karácsony hava
December az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos A Julián
-naptárban a tizedik. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz –
utalva arra, hogy ez volt a tizedik hónap, amíg a január és február hónapokat
később hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december:
fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.
Advent. Az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészületek időszaka. Kezdete a
Szent András napját (nov. 30.) követő vasárnap előestéje. Eredete az V-VI.
századra nyúlik vissza, s az első időszakban háromnapos böjttel volt összekötve.
December 4. Borbála napja. Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Ázsiában élt.
Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje. A Borbála
nap hiedelemszokásai a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el.
Például a női munkatilalom, e napon a női látogató nem hoz szerencsét a házhoz.
December 6. Szent Miklós napja. Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai
Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek,
vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák
megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes
területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A
falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás
szokása.
December 13. Luca napja. Szent Luca a legenda szerint keresztényhitéért halt
vértanúhalált, az egyház nem tartja valós történelmi személynek. A
szembetegségben, szenvedők, az utcanők és varrónők pártfogója. A név a latin lux,
az a fény szóból ered. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és
házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás.
December 21. Tamás napja. Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja. A
hagyomány szerint pünkösd után megjelent neki külön Jézus. Innen ered a szólás:
Szent Tamás szolgája vagyok, azaz hiszem, ha látom. E naphoz is férjjósló praktikák
kapcsolódnak.
Karácsony. Krisztus születésének megünnepléséről első adatok a IV. században
találkozunk. Niceai János püspök szerint I. Gyula pápa alatt kezdték ünnepelni, majd
az ünnep innen terjedt tovább. December 25-e a téli napforduló, az ókori
hitvilágban - a Mithras kultuszban - a nap újjászületésének (Dies natalis solis invicti)
ünnepe volt. A középkorban a karácsonnyal kezdődött az új esztendő.
December 24. Karácsony vigíliája, Ádám-Éva napja. Az adventi időszak utolsó napja.
A karácsonyfa-állítást először Elzászban jegyezték fel a XVII. században. A XVIII.
századtól már mint protestáns családi szokás terjedt el a német területen. A XIX.
századtól a világ számos országában meghonosodott a karácsonyfa-állítás.
Hazánkban a XIX. század első felében jelent meg, elsősorban nemesi, majd polgári
körökben. Először Brunszvik Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. A
század második felében a társadalom többi rétegénél is elterjedt. Magyarországon a
karácsonyfa elterjedése előtt termőágakat állítottak, ezeket rozmaring-, nyárfa-,
bürök-, kökényágakból készítették. Gerendára, vagy a szobasarokba függesztették,
olykor a koronájával lefelé. A karácsonyi ajándékozás szokásának ókori előzménye a
római újévi ajándék a strena, amelyet Kalendae Januriae (január 1.) alkalmával
küldözgettek egymásnak. A német protestantizmus a XVII. századtól családi
ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás főleg családi körben
jutott jelentőséghez: elsősorban a szülők ajándékozták meg gyermekeiket.
December 25. Karácsony napja. A hagyományos magyar paraszti életben a család
ünnepe volt. Ez a nap munkatilalommal járt. Csak a legszükségesebb munkákat
végezték el. Tilos volt ezen a napon a kölcsönkérés és kölcsönadás, mert kivitték
volna a szerencsét.
December 26. Karácsony másodnapja, István napja. István az egyház első
vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. A regölés a
magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A
regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról
házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke.
December 27. János napja. Szent János evangélista ünnepe. E naphoz kapcsolódott
a borszentelés szokása. A szent bornak is - minden más szentelménynek - mágikus
erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele.
December 28. Aprószentek napja. Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt
betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Jézus
keresésekor megöletett. Ezen a napon megvesszőzték a gyermekeket a betlehemi
kisdedek szenvedésének emlékére. Magyarázata kettős: egyrészt a pogány
termékenységvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos.
December 31. Szilveszter. A polgári év utolsó napja, Szent Szilveszter pápa ünnepe.
Este óévi hálaadást tartanak a templomokban. Szilveszterkor és újévkor a szokások
és hiedelmek célja, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét,
szerencséjét, bő termést, az állatállomány szaporaságát. A népi kalendárium szerint
szilveszter az újév első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai, hiedelmei
gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek. Az éjféli zajkeltésnek –
kongózásnak, csengőzésnek, pergőzésnek – ezen a napon fontos szerepe van.
Részben azért, hogy mindenki felébredjen és az új esztendőben szorgalmasan
dolgozzon, másrészt azért, hogy a nyáj az újév beköszöntésekor a másik oldalára
forduljon. Ezért a nagyobb fiuk végigjárták a házakat, és kolompolással,
ostorpattogtatással riasztották fel a jószágot, hogy megforduljon. Úgy vélték
ugyanis, hogy ezzel biztosítják az állatok szaporaságát, és egészségét. A háziak
borral, pálinkával, süteménnyel kínálták, és különböző ajándékokkal jutalmazták
őket. Forrás : http://aranyrozsaklub.lapunk.hu
|