|
|
 | |  |
| Nyitólap » 2010 » December » 15
Vidor Miklós - Fenyőfák vándorútja
Az erdőt vastag hó borította. Mélységes csend és kékes ködpára gomolygott. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó-fehér prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük.
- Valaki jár az erdőn! - adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is látták, hogy a túlsó erdőszélen hatalmas szál ezüstfenyő lépked, s amerre elhalad, nyomában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás támadt.
- Mi az? - kérdezgették öregebb társaikat a fiatal fenyőcskék.
- Most elindulnak a városba a karácsonyfák - felelték azok nyugodt, méltóságos hangon. A menet egyre nőtt.
- Mindjárt ideérnek - suttogta lázasan egy apró lucfenyő a társainak.
- Ti úgysem kelletek - dörmögött rájuk egy sudár, szép ezüstfenyő.
- Pedig de szeretnék én
...
Tovább »
Megtekintések száma: 296 |
Hozzáadta:: kucika |
Dátum: 2010-12-15
|
|
A kis csillag a milliárdnyi többi között állt
fenn az égen.
Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem
vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a
legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt,
de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.
Megtekintések száma: 292 |
Hozzáadta:: István |
Dátum: 2010-12-15
|
|
A FENYŐFA
Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte,
levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak
körülötte. De a kis fenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön;
a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a
parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor
szamócáért, málnáért mentek az erdőre. Sokszor egész köcsöggel szedtek,
máskor szalmaszálra fűzték fel a szamócaszemeket, aztán leültek pihenni a
kis fenyő tövébe, és azt mondták:
...
Tovább »
Megtekintések száma: 391 |
Hozzáadta:: István |
Dátum: 2010-12-15
|
|
|
| |
 | |  |
|
| Most online |
 |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |  |
 |
|
