A HÓEMBER


Hej, de pompás hideg van! Csak úgy csikorog minden tagom! - kiáltott
fel elégedetten a hóember. - Új életet lehel belém ez a jeges szél! De
mit bámul rajtam az az izzó képű odafönn? - A napot gondolta, amely
éppen akkor hajlott nyugovóra. - Felőlem bámulhat, ugyan nem hunyorgok,
szemem se rebben!
Csakugyan, meg se rebbent a szeme, a két
háromszögletű széndarab. De annál jobban villogtatta a fogait, tehette,
mert egy gereblye feje volt a szája. Gyereksereg ujjongó kiáltásai
közepette született, szánkócsilingelés, ostorpattogás köszöntötte.
Lenyugodott ... Tovább »