Négy égő gyertya meséje

Négy gyertya égett az adventi koszorún. Olyan csend volt, hogy hallani lehetett, amit a gyertyák beszéltek.

-Az első gyertya megpislant és elkezdte: a nevem BÉKE

"Az én lángom világít, de az emberek nem tartják be a békét"

A lángja pislákolni kezdett míg végül kialudt .

-A második gyertya rákezdte: a nevem HIT

"de az emberek nem akarnak tudomást szerezni semmiről, úgy, hogy hiába világítok én is"

Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt.  

 -A harmadik gyertya szomorúan és csendesen rákezdte: az én nevem SZRETET

"Már nincs értelme, hogy világítsak,, az emberek félre tolnak és elfelejtenek."

és a lángja sisteregve kialudt.

Egy kisfiú lépett be a szobába, rá nézett a gyertyákra és így kiáltott:

"NEKTEK ÉGNI KELL!" és majdnem sírva fakadt .

- S ebben a pillanatban megszólalt a negyedik gyertya:

"NE FÉLJ! AMEDDIG ÉN ÉGEK MINDIG VAN REMÉNY" a nevem: REMÉNY Így a négy lángot . BÉKÉÉRT HITÉRT, SZERETETÉRT REMÉNYÉRT őrizni kell MINDÖRÖKRE Légy a BÉKE, a HIT, a SZERETET, nagykövete.