Rendszerint van egy,akit igazán szeretünk.Aki a legkedvesebb.Lelkünkhöz
közelálló.Olyan titok ez,melyet nem szabad bolygatni.A szeretet
mélyebben van.Tudatnál,akaratnál,vágynál,képzeletnél,társadalmi
elvárásnál mélyebben.A szeretet nem kötelesség,nem feladat.Nem józan
ésszel,nem akarattal,kényszerrel előidézhető állapot.A szeretet:a
szabadság jegyében áll.Senki sem mondhatja meg,kit szeressek,kit ne
szeressek,még én sem utasíthatom magamat,mert ez jóval magasabb szinten
dől el,mint ahova akaratunk fölér-ez a lelkünknek olyan helyén dől
el,olyan magas,a földi élet légkörén túli szférájában ,ahol már sem a
társadalom,sem a szokások,az elvárások,a félelmek,az érdekek,de még a
lelkiismeret sem szólhat bele semmibe.

A lélek itt már szabadon szárnyal,azzal és oda,akivel és ahová akar.Úgy
hívják:szabadság.Nincs benne kell és muszáj és az enyém és a tiéd.Nincs
benne színjáték.Nincs hazugság.Nincs idő sem-mert ahogy egy életet
leélhetek valakivel és nem szeretem-s egyetlenegyszer találkozok
valakivel és szeretem.Az igazi szeretet feldúlhatja a világ rendjét..."

(Müller Péter:A szeretetről)