Álmodtam egy csuda szépet,
Én voltam a tűzmadár
És a föld oly meseszép lett,
Nem volt önzés és magány.
Elszárnyaltam ezüst holdra
Csillagoknak útján fenn,
Átrepkedtem a bolygókra,
Bolygók népét megleltem.
Naprendszertől messze-messze,
Hol más fények izzanak,
Bölcs idegenek szállnak erre,
Hogy ne éljünk a víz alatt.
Kérdésemre válaszolták:
Kisegítő seregek,
Nem lesz föld, ha meg nem óvják
Ártalmatlan gyerekek.
Oly csodás volt álom világ,
Nem mondhatom el neked,
Békességben élt a világ,
Állatok és emberek.
Víz csobogását élveztem
És erdők, mezők illatát,
Fényben, s ha csak képzeletben
Tökéletes boldogság.
Felébredtem, s észrevettem
Egy aranylótusz virágot,
Ujjaimmal megérintettem,
Hoztam egy új virágot.
A világnak új virágot,
Érintése halálos,
Meghal a sötét, az új feltárul,
Ragyog békesség-virágom..... |
Add a facebook-hoz
