"Gyakran van úgy az ember, hogy azon veszi észre magát, hogy belemerült
gondolataiba, órákon keresztül ül az asztalnál, rég rásötétedett, de
észre se veszi az idő múlását. Én is sokszor vagyok így, belemerülök
gondolataim szerteágazó, végtelenek tűnő kavalkádjába. Gyakran felteszem
a kérdést, mi is az a gondolat? Pontosan nem tudom, talán szívem, és
lelkem sugallata tetteim felé, melyek jót akarnak nekem.
Vannak,
mikor a gondolatok álmokká, a gondolkodás álmodozássá válik. Mi a kettő
között a különbség? Nagyon semmi, az egyik valamennyire a realitások
talaján mozog, míg az álmok egy kicsit a föld felett, ilyenkor
elengedheti az ember a fantáziáját, s belemerülhet egy olyan világba, mi
számára elérhetetlen, vagy csak a képzeletében létezik. Egy baj van az
álmodozással, ha felébredünk belőle, az addig stabilnak hitt pillérek,
min a felépített kis világunk állt, a földdel lesz egyenlő, s
visszatérünk a szürke, megszokott valóságba. A baj csupán az, hogy annyi
pofont kapunk az élettől, hogy már abba is belefáradunk, hogy álmodni
merjünk, s egyhamar elvesztjük hitünket. Hit nélkül, meg elvesznek a
gondolataink is… ez egy ördögi kör, nem lesz gondolatunk, nem lesz
álmunk, s a hitünk is elveszik, akkor mi is elveszettek leszünk e
világban.
Arany középút, mondják sokan, ez a boldogság kulcsa.
Nem hiszem, hogy létezne ez az út. Szerintem a legtöbb ember, mint a
részegek, egyik véglettől a másikig kóvályognak, majd vissza. Amíg a
világ ilyen marad, addig az emberek álmodozni fognak, s a gondolataik
nagy részét is az álmok, s azok megvalósítása fogja irányítani.
Az
álmok azok a gondolatok, melyek reményt adnak, hogy megéljük a
következő napot ezen a világon, s ha csak egy percre is, de el tudjunk
szakadni a szürke, hétköznapi valóságtól."
Nagyon szép gondolatok. Néha nagyon jó elmenekülni az élet rideg valósága elől, álmodozni, célokon elmélkedni, amit soha nem tudunk valóra váltani, de jó eljátszani a gondolattal - mi lenne, ha sikerülne -. Kellenek az ilyen pillanatok az ember életében. Köszönöm István, hogy olvashattam a gondolataidat.
Ahány szereplője van az életednek, épp annyi feladat vár a te szeretetedre.Ahány helyzete van mindennapjaidnak, épp annyi feladat vár a te szeretetedre. Ahány feladatod van a világban, épp annyi feladat vár a te szeretetedre. A szeretet világlátás, jele a fény, mely mutatja, hol állsz szereteted lépcsőjén -- az emberekkel, a helyzetekkel, a feladatokkal összefonódva. A szeretet munka, roppant építés, hatalmasabb mintsem gondolnád; olyan, mintha magát a világot építenéd -- és valójában azt is építed. Gratulálok. Remek gondolatok,írás...Köszönjük,hogy megosztottad velünk.
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak. [ Regisztráció | Belépés ]
Add a facebook-hoz
