Szeretem a csendet ,néha a magányt..
Gondolatom.messze-messze száll..
Számon veszem,a szívemben..
Felhalmozódott érzelmek boldog pillanatát..

Ahogy fekszem az ágyban,és mélázok ..
Egy gyenge fuvallat körbe leng a szobán..
Finom illatával körül ölel..
Bódító jelenlétével,át élhetek egy csodát..

Mély ez a csend nagyon.csak önmagamra figyelek..
A lelkemben a zűrzavar nem hagy nyugodni engemet..
De mi ez az illat,mi ez a nyugalom,
Ami megbénítja a testemet,,

Szólni akarok ,hang nem jön ki ..
Testem elernyed,, az érzéseim kihagynak....
A homályból bontakozik ki egy fehér alak..
Mosolygó szemével bátorítást ad..

Felém nyújtja kezét,biztat ,hogy kezemmel érintsem meg azt..
S,hogy hozzá érek bizsergést érzek a szívemben ..
Át járja szívemet , átjárja a lelkemet,..
Annyira szép és csodálatos , mintha mesében lennék benn..

Azt látok amit szeretnék , és én ideképzeltelek tégedet..
Ide gondolom, hogy legyél velem,tudjam elmondani érzéseimet..
Láttam egy alakot , aki megérintet..
Bódító illatával megrészegített..

Felém nyújtott kezéből erőt sugárzott..
Testemben lelkemben, békét hozott..
Az az érzés ami átjárt. az a változás..
A szerelem varázsgömbjében örökre bezárt