Az asszony és a madár
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő
színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon
repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon
megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól
tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme
szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és
átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta,
tisztelte, rajongva szerette a madarat. DE egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni ? És megijedt. Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni. És egyedül érezte magát. És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett. A
nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt
szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták:
"-Neked aztán mindened megvan" De szép lassan különös átalakuláson ment
át: most hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan
meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem
repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt,
elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem érdekelte
többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán
tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a
bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. DE nem a kalitkára emlékezett, hanem
arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha
elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét,
az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a
külseje. A madár nélkül az ő élete is elveszítette az értelmét és a
halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "-Miért jöttél?" - kérdezte a
halált. "-Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" felelte a halál.
"-Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak
még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is
rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele." |