Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet
szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó,
kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy
nincs mit kezdjen vele. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz,
hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.