Emlékszem a nyári esőkre.
Mikor örömében remegett az erdő
és nyikorogva tárták ki
magukat a rét virágai.
Falnak dőlt az összes szerszám
és hátsó szobák hűvösében
macskák igéztek
hálás emberarcokat.
Mikor könyörgő tenyereit
ég felé fordította egy-egy
utcaszéli gyertyán,
és mintha földből nőttek volna ki,
békák lepték el az árokpartokat.

Emlékszem a nyári esőkre.
Tudtam száraz hetek jönnek;
a víz hamar felfut majd a gyökereken
és fák lassú szívéből
elkérik jussukat az új levelek.
Megint állott szaga lesz a földnek
és szarvascsordák vonulását rejtve
felsírnak a sárga kukoricatáblák

Dezső Márton