|
|
 | |  |
| Nyitólap » 2011 » Május » 8 » Gondolatok a becsületről, etikáról ...
16:28:52 Gondolatok a becsületről, etikáról ... |
Arisztotelész: Az arany középútról... 
A dühös természetű ember a kelleténél indulatosabb, és sokkal több
emberre haragszik, mint akik erre rászolgáltak; a halvérű azt sem
tudja, hogy kire és miért haragudjék: érzéketlen és rezzenéstelen.
Közöttük áll az erény: a szelídség.
A vakmerő semmitől sem fél,
azoktól a dolgoktól sem riad vissza, amelyektől a józan ész óva intené; a
gyáva ellenben örökösen reszket, ő a rettegés birodalmában él. Közöttük
áll az erény: a bátorság.
A mértéktelen túlzottan sóvárog, és
túllép minden lehetségesen, nem tudja, hol a határ; az érzéketlen
mozdulatlan, akár a kő, beéri azzal, ami kéznél van, nem vágyakozik a
jobb s a több után. Közöttük áll az erény: a mértékletesség.
A
nyerészkedő csak a hasznot lesi, abban talál üdvösséget, az élteti, amíg
él; a vesztő mindig a sor végén kullog, számára az élet
szerencsétlenségek áradata. Közöttük áll az erény: a jogszerűség.
A
fennhéjázó illegeti, mutogatja magát, míg a szerény kevesebb annál is,
mint amennyi valójában. Közöttük áll az erény: az igazság.
A
hízelgő folytonosan dicsér, és képtelen az őszinteségre, nem azt
gondolja, amit mond, és nem azt teszi, ami látszik; a gyűlölködő gonosz
és kíméletlen másokkal, számára egyetlen lény méltó rangra, hírnévre,
elismerésre: saját maga. Közöttük áll az erény: a szeretet.
Túlságosan
sokat adni mások véleményére - ez a tetszelgő sajátja; de aki fütyül
arra, hogy tettét tetszőnek vagy elítélendőnek tartják, nem különb annál
az önhittnél, aki mások nélkül ítél és ítéltetik. Közöttük áll az
erény: az önérzet.
A felfuvalkodott roppant sokra tartja magát; a kishitű ellenben semmire. Közöttük áll az erény: a nemes becsvágy.
Az
elpuhult nem tűr semmilyen fájdalmat, még azt sem, amely a hasznára
válnék; teste és lelke sajog a legkisebb kellemetlenségtől is. Vele
szemben áll a tompa - őt átvitt értelemben fanyarnak, nyomorultnak is
nevezhetnénk -, neki a szenvedés az élet legtermészetesebb velejárója,
szenvedni számára annyit jelent, mint örülni, vagy boldognak lenni.
Közöttük áll az erény: az állhatatosság.
A tékozló túlzásba viszi
a költekezést, miközben testi-lelki értékeit elherdálja. A túloldalon
áll a fösvény, ő minden tekintetben alatta marad az emberi mértéknek.
Közöttük áll az erény: a nagyvonalúság.
Hasonlóképpen áll a dolog
pazarlóval és a kérkedővel. Míg a pazarló és a kérkedő túllépi a
mértéket, a szűkkeblű és az álszerény messze alatta marad. Közöttük áll
az erény: az áldozatkészség.
Az álnok mindenből hasznot húz:
trágyából aranyat csihol, sárból palotát épít - fortéllyal, csalással,
hazugsággal; az együgyű, azt sem fogadja el, ami a természet folytán
neki járna. Közöttük áll az erény: a belátás.
A szemérmetlen
senkire sincs tekintettel, fölötte áll mindenkinek, lenézi a
hagyományokat, a világ törvénye hozzá nem ér fel. Párja a szégyenlős,
aki viszont nem tartja magát sokra, joggal hihetnénk, senki sem
érdektelenebb a számára, mint saját maga. Közöttük áll az erény: a
szemérem
Az irigy bosszankodik mások szerencséjén; mások jó sora
annyira bosszantja, hogy még azokra is irigykedik, akik megérdemelten
jutottak hozzá. Az irigyekkel szemben álló szélsőségnek nincs külön
neve, - mondjuk, ők a rábólintók, belenyugvók, puhánvok -, ott viszik
túlzásba a dolgot, hogy még azon sem tudnak méltatlankodni, amin pedig
kellene: ha olyanoknak megy jól a sora, akik azt nem érdemelték meg.
Könnyen veszik az igazságtalanságot, miként a falánkok az ételt.
Közöttük áll az erény: a jogos felháborodás...
A végletek között
megtaláltuk az erényt. Mégis hány ember kényszerül nélkülözni az arany
középutat... A léleknek két része van: az egyik gondolkodik, a másik
érez. És mily szomorúan, de kevésbé igazságtalanul vagyok kénytelen
kimondani, hogy a végletekben élő ember nem gondolkodik, csupán érez; s
ha pedig kettévágjuk a Ielket, a benne lakó erények is e két rész
szerint nyilvánulnak meg. A végletek messze állnak az erénytől: vagy
csupa gyönyörrel, vagy csupa fájdalommal kapcsolatosak. Ezért mielőtt
elhamarkodottan határoznánk meg az erényt, illesszük össze a gyönyör és a
fájdalom széthullott darabjait, hogy középütt, a nyugalomban meglelve,
felékesítsük igazi nevével.
Forrás: http://baloghpet.blogspot.com
|
Megtekintések száma: 394 |
Hozzáadta: István
|  Add a facebook-hoz
| Helyezés: 0.0/0 | Értékeld, csillagozd, 1-5 ig |
| |
 | |  |
|
| Most online |
 |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |  |
 |
|
Add a facebook-hoz
