Karácsony hava

December az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos A Julián

-naptárban a tizedik. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz –

utalva arra, hogy ez volt a tizedik hónap, amíg a január és február hónapokat

később hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december:

fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.

Advent. Az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészületek időszaka. Kezdete a

Szent András napját (nov. 30.) követő vasárnap előestéje. Eredete az V-VI.

századra nyúlik vissza, s az első időszakban háromnapos böjttel volt összekötve.

December 4. Borbála napja. Szent Borbála emlékünnepe, aki Kis-Ázsiában élt.

Keresztény hitéért halt mártírhalált. A bányászok, tüzérek, védőszentje. A Borbála

nap hiedelemszokásai a magyar nyelvterületen csak szórványosan terjedtek el.

Például a női munkatilalom, e napon a női látogató nem hoz szerencsét a házhoz.

December 6. Szent Miklós napja. Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai

Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek,

vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák

megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes

területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A

falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás

szokása.

December 13. Luca napja. Szent Luca a legenda szerint keresztényhitéért halt

vértanúhalált, az egyház nem tartja valós történelmi személynek. A

szembetegségben, szenvedők, az utcanők és varrónők pártfogója. A név a latin lux,

az a fény szóból ered. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és

házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás.

December 21. Tamás napja. Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja. A

hagyomány szerint pünkösd után megjelent neki külön Jézus. Innen ered a szólás:

Szent Tamás szolgája vagyok, azaz hiszem, ha látom. E naphoz is férjjósló praktikák

kapcsolódnak.

Karácsony. Krisztus születésének megünnepléséről első adatok a IV. században

találkozunk. Niceai János püspök szerint I. Gyula pápa alatt kezdték ünnepelni, majd

az ünnep innen terjedt tovább. December 25-e a téli napforduló, az ókori

hitvilágban - a Mithras kultuszban - a nap újjászületésének (Dies natalis solis invicti)

ünnepe volt. A középkorban a karácsonnyal kezdődött az új esztendő.

 
December 24. Karácsony vigíliája, Ádám-Éva napja. Az adventi időszak utolsó napja.

A karácsonyfa-állítást először Elzászban jegyezték fel a XVII. században. A XVIII.

századtól már mint protestáns családi szokás terjedt el a német területen. A XIX.

századtól a világ számos országában meghonosodott a karácsonyfa-állítás.

Hazánkban a XIX. század első felében jelent meg, elsősorban nemesi, majd polgári

körökben. Először Brunszvik Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. A

század második felében a társadalom többi rétegénél is elterjedt. Magyarországon a

karácsonyfa elterjedése előtt termőágakat állítottak, ezeket rozmaring-, nyárfa-,

bürök-, kökényágakból készítették. Gerendára, vagy a szobasarokba függesztették,

olykor a koronájával lefelé. A karácsonyi ajándékozás szokásának ókori előzménye a

római újévi ajándék a strena, amelyet Kalendae Januriae (január 1.) alkalmával

küldözgettek egymásnak. A német protestantizmus a XVII. századtól családi

ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás főleg családi körben

jutott jelentőséghez: elsősorban a szülők ajándékozták meg gyermekeiket.

December 25. Karácsony napja. A hagyományos magyar paraszti életben a család

ünnepe volt. Ez a nap munkatilalommal járt. Csak a legszükségesebb munkákat

végezték el. Tilos volt ezen a napon a kölcsönkérés és kölcsönadás, mert kivitték

volna a szerencsét.

December 26. Karácsony másodnapja, István napja. István az egyház első

vértanúja, államalapító királyunk Szent István névadó szentje. A regölés a

magyarság egyik legarchaikusabb szokása, fő időpontja is ezen a napon van. A

regölés a legények és házasemberek termékenység és párokat összevarázsló házról

házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke.

 


December 27. János napja. Szent János evangélista ünnepe. E naphoz kapcsolódott

a borszentelés szokása. A szent bornak is - minden más szentelménynek - mágikus

erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele.

December 28. Aprószentek napja. Aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt

betlehemi kisdedek emlékünnepe, azoké, akiket Heródes a gyermek Jézus

keresésekor megöletett. Ezen a napon megvesszőzték a gyermekeket a betlehemi

kisdedek szenvedésének emlékére. Magyarázata kettős: egyrészt a pogány

termékenységvarázslással függ össze, másrészt a bibliai történettel kapcsolatos.

December 31. Szilveszter. A polgári év utolsó napja, Szent Szilveszter pápa ünnepe.

Este óévi hálaadást tartanak a templomokban. Szilveszterkor és újévkor a szokások

és hiedelmek célja, hogy biztosítsa a következő esztendőre az emberek egészségét,

szerencséjét, bő termést, az állatállomány szaporaságát. A népi kalendárium szerint

szilveszter az újév első napjával összefüggő nap, ezért a két nap szokásai, hiedelmei

gyakran azonosak, illetve mindkét napra érvényesek. Az éjféli zajkeltésnek –

kongózásnak, csengőzésnek, pergőzésnek – ezen a napon fontos szerepe van.

Részben azért, hogy mindenki felébredjen és az új esztendőben szorgalmasan

dolgozzon, másrészt azért, hogy a nyáj az újév beköszöntésekor a másik oldalára

forduljon. Ezért a nagyobb fiuk végigjárták a házakat, és kolompolással,

ostorpattogtatással riasztották fel a jószágot, hogy megforduljon. Úgy vélték

ugyanis, hogy ezzel biztosítják az állatok szaporaságát, és egészségét. A háziak

borral, pálinkával, süteménnyel kínálták, és különböző ajándékokkal jutalmazták

őket.