Miért január 1-én kezdődik az újév?
Ugye milyen meglepő, hogy a tél kellős közepén kezdjük az újévet?
Egy-egy társadalomról rengeteget elárul, hogy melyik időszakot
választotta az év kezdetéül. A naptári év számítása csillagászati
tényeken alapul, azonban az év, a hónap és a nap kezdete, számításának
alapja egy-egy kultúra sajátosságaitól, hagyományaitól függ. Minden
olyan kultúra, amelyik felismeri az évszakok változását, megfigyeli a
napfordulók időpontját, kiválaszt egy olyan időpontot, amikor a ciklus
kezdődik. Tavaszi napfordulat A
legtöbb kultúra a tavaszi napéjegyenlőséget veszi alapul, hiszen ez az
időszak jelenti a kikeletet, a természet megújulását, a mezőgazdasági
munkák kezdetét. Babilonban már a Kr. e. II. évezredben tavasszal
kezdték az esztendőt. Az ókori Rómában március 15-én kezdődött a konzuli
év. A magyar parasztsághoz hasonlóan számos agrárkultúra megőrizte a
tavaszi évkezdés emlékét, gondoljunk csak húsvéti népszokásainkra. A
középkori Franciaországban sokáig a húsvéttal indult az év. Ma csupán az
1957-ben bevezetett egységes indiai naptár ragaszkodik a tavaszi
napéjegyenlőséghez mint évkezdő dátumhoz, gregorián kalendáriumuk
március 22-től számítja az újévet. Őszi napéjegyenlőség Az
ősz az elmúlás időszaka, mégis számos civilizáció ilyenkor kezdte az
esztendőt. Sok észak-amerikai indián törzsnél a télire felhalmozott
készletektől függött, hogyan vészelik át a telet, ezért az őszi
napéjegyenlőséget, a betakarítás időszakát választották az év kezdetéül.
Az ősi Japánban is ősszel kezdték az évet, kitakarították a házat,
lezárták a folyamatban lévő ügyleteket, és elűzték az óév ördögeit. A
zsidók Tisri hó 1-jén (szeptember–október) ünneplik az újesztendőt, az
újholdév kezdetét, ilyenkor teljes lelki megújulásra, bűnbánatra
törekszenek. Nyár vagy tél A
nyári és a téli napforduló ritkábban vált évkezdő ünneppé. Jelentősége a
Julián- és a Gergely-naptár elterjedésével vált egyetemessé. A Napot
mint istenséget imádó népeknél a két időpont valamelyikéhez kötődött a
napisten újjászületése. Rómában december 25-én ülték a legyőzhetetlen
Nap ünnepét, valamint a perzsa eredetű napisten, Mithrasz
születésnapját. A két napforduló népszokásai rendkívül sok hasonlóságot
mutatnak, amit ma is őrzünk a tűzgyújtás hagyományában vagy a
karácsonyfa gyertyáiban. A tűz, a napimádás archaikus formája tovább élt
a nyári Szent Iván-napi tűzugrásban, a karácsonyi tuskó égetésében. Vannak
olyan kultúrák, ahol a mi naptárunkhoz képest folyamatosan változik az
év kezdete. Az iszlám vallási naptárban az év első hónapja a ramadán.
Mivel az iszlám tiszta holdnaptárt használ, az ünnepek nem kötődnek a
szoláris ciklushoz. Ezért az újév mindig 12 holdhónappal követi az
előzőt. Kalandos európai évkezdet A
kalendárium a keresztény Európában sem volt sokáig egységes, a polgári
év január 1-jei dátuma csak a 16. századtól vált általánossá. Ezt az
időpontot Julius Caesar naptárreformja és az a keresztény hagyomány
támasztotta alá, amely szerint erre a napra esett Jézus körülmetélése. Korábban
a keresztény államok egy része március 1-jétől számította az évet, mert
a húsvét idejét meghatározó tavaszi holdtölte többnyire erre a hónapra
esett. Mások március 25-én, Gyümölcsoltó Mária napján, Jézus
fogantatásakor, a megváltott idő kezdetén ünnepelték az év indulását. A
Velencei Köztársaság az előbbi hagyományt 1797-ig, Anglia az utóbbit
1753-ig megtartotta. A franciák is öt évszázadon keresztül ragaszkodtak a
húsvéti kezdetű naptárukhoz, a Gallicushoz. A kelet-európai
népek körében a szeptember 1-jei évkezdet terjedt el, a bizánci
hagyományú ortodox egyházaknál még ma is ez az egyházi év kezdete.
Ilyenkor kezdődik a kötött időpontú ünnepkör: Mária születésnapjával
(szeptember 8.) indul, és Mária elszenderedésével (augusztus 14.)
fejeződik be. Közép- és Nyugat-Európában egyaránt gyakori volt a
Jézus születésének napjától számított évkezdet. Ennek emlékét őrzi a
vízkereszttel (január 6.) egybekötött újév, mivel a 3. században még
ekkor ülték meg a kis Jézus érkezését. December 25. mint a megváltó
születésnapja csak a 4. századtól terjedt el, római hatásra. Ettől
kezdve vízkereszt az Úr keresztségének emléknapja lett, karácsony pedig
ötvözte magában a pogány kori népek téli napfordulóhoz kötött szokásait,
és számos országban az év kezdő napjává vált. A 11. századtól
Magyarországon is ezt használták mind az egyházi, mind a hivatali
életben. Még a 16. században is előfordult, annak ellenére, hogy az
1400-as évektől egyre gyakoribbá vált a január 1-jei évkezdet. Hagyományőrző egyházi naptárak Napjainkban
a római katolikus és a protestáns egyházak advent első vasárnapjával
kezdik a liturgikus egyházi évet. Míg a húsvét és a pünkösd időpontja a
hold járásától függ, addig a Jézus születéséhez kapcsolódó ünnepnapok a
napév eseményeihez kötődnek, ezért mindig ugyanarra a napra esnek. A
protestánsoknál Krisztus eljövetelének ideje, a karácsony előtti
várakozás 4 hetével kezdődik az ünnepes félév, és pünkösddel záródik. A
római katolikusoknál a liturgikus év a Krisztus-misztérium ünneplésének
évenkénti ismétlődése. Az egyházi év tehát bűnbánati időszakkal
kezdődik, felkészít Jézus tanításának befogadására, a karácsony
csodájának megértésére.
Oldal forrása: http://www.otvenentul.hu/karacsony_2010/10410 |