Akit szerettünk, nem feledjük, Bármit beszéljen ajakunk. Megrezzenünk, ha szóba hozzák, Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámítjuk magunkat: Csak játék volt, múló szeszély! Hiába mondjuk: Minden ábránd Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet Megbabonáz menthetlenül. Úgy őrizzük, mint szent talizmánt, Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet; Emelhet hír, vagy bukhatunk: A kedves arca sose hágy el; Őt áldja hűlő ajakunk.
|