Tényleg
olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag. A
fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta
ágait, és álmosan felelte: – Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát…
az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az –
hogy mondjam neked? – a szív ügye. – Mesélj nekem a boldog
pillanatokról! – Hagyjál most, álmos vagyok. (...) – Adj nekem egy
boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni. – Szeretlek! Nagyon! –
Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
Mondják: várd a
boldogságot, egyszer majd eljön, és mennyien esnek ebbe a csapdába: nem
jön semmi, csak az idő suhan tovább hátára kötve az esélyt. Útmentén
szétszóródott kövek, s néhol egy-két virág.
Ne várd a boldogságot, hiszen magad vagy a mester, s
nem a kő építi a házat, hanem a mester.
Te vagy a kertész is. A kertész ülteti a magot, ő
álmodja az erdőt, mezőt!.. Ne várj! Légy inkább mester, álmodj magadnak
várat, s amit az idő eléd gördít, illeszd a palotád falába. Légy
kertész, aki útja során magot vet. Építsd, ültesd a boldogságot, s
meglásd kunyhódban, palotádban, erdődben, meződön a boldogság ölel majd
magához. Minden kőnek lelke lesz, ami téged áld, minden elültetett
magból kikel a boldogság, mert hisz a boldogság te vagy magad.
Magad! Tehát a mag-ad! Saját magod a boldogság csirája,
s ebből épülhet csak álmaid háza, ebből sarjad Napsóvárgó fád, virágod!
Vesd el a magod, s mindenben önmagad találod.
A cél:
boldognak lenni. Ezért sokáig, napról napra meg kell dolgozni. Ha pedig
az ember végre eljut odáig, még mindig rengeteg a teendő: meg kell
vigasztalni másokat.
Mindig arra kell törekedned, hogy boldogok legyenek
azok, akiket szeretsz.
A szeretet mindig veled
van, neked csak észre kell venned. Boldogságod olyan lesz, mint a
szereteted. Mindennap új életre tudod kelteni, ha akarod.
Az öntudatosság
bátorságot követel, hogy
saját magunk merjünk
lenni, hogy felismerjük
egyediségünket és
megismételhetetettlenségünket.
A szeretet gyümölcsei
vagyunk, arra születtünk, hogy mélységesen szeressükk magunkat és
másokat.
Ha próbatételek elé
állit minket a Sors, azaz nehézségek merüklnek fel az életünkben,
akkorkapunk egy esélyt arra,hogy egy ujabb
problémára keressünk
és találjunk megoldást, boldogságra bukkanva ezzel.
Az öntudatosság
bátorságot követel, hogy saját magunk merjünk lenni, hogy
felismerjük egyediségünket és megismételhetetettlenségünket.A szeretet
gyümölcsei vagyunk, arra születtünk, hogy mélységesen szeressükk
magunkat és másokat. Ha próbatételek elé állit minket a Sors, azaz
nehézségek merüklnek fel az életünkben, akkor kapunk egy esélyt
arra,hogy egy ujabb problémára keressünk és találjunk megoldást,
boldogságra bukkanva ezzel.
Legyen időd a munkára -
ez a siker ára. Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka. Legyen
időd a nevetésre - az a Lélek muzsikája. Legyen időd a
gondolkodásra - ez az erő forrása. Legyen időd az olvasásra - ez a
bölcsesség alapja. Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz
vezető út. Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez
isteni kiváltság.
A barátok olyanok, mint a léggömbök - ha
elengeded, talán soha többé nem tudod megfogni õket. Olykor annyira el
vagyunk foglalva saját életünkkel és gondjainkkal, hogy észre sem
vesszük, mikor hagytuk õket elrepülni. Néha annyira el vagyunk foglalva
azzal, hogy kinek van igaza és kinek nincsen, hogy teljesen
megfeledkezünk arról, mi a helyes és mi nem. Néha egyáltalán nem
vagyunk tudatában az igaz barátságnak, mielõtt már késõ. Én ezt nem
engedem meg. Ezért a szívemhez kötlek, hogy soha ne veszítselek el.
|