Mottó: „Az élet nem azt
jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az
esőben. „
Zsúfolt reggel volt a
rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötött ujjú idős úr. Rögtön
szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy
foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még legalább fél óra, míg az
orvos megérkezik. Figyeltem, milyen türelmetlenül nézi percenként az
óráját. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a
kötést és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az
orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis
beszédbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója,
és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost. Azt válaszolta, hogy
feltétlenül az idősek otthonában kell menjen, ahogyan évek óta teszi,
hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan a felesége egészsége felől
érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros
felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség egy
tiszta pillanatában esetleg felizgatja magát az ő késése miatt, siettem,
hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve már nem
ismeri fel… Akkor csodálkozva megkérdeztem: „És ön minden reggel elmegy,
hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás
közben válaszolta: „Az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól
tudom, ki ő.”
Szó nélkül maradtam, és
kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a sietős
léptekkel távolodó öreget… Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra
gondoltam:
„ Ez a szerelem, ez az,
amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjában véve, ilyen az igazi
szerelem?! Nem feltétlenül fizikai, és nem ideálisan romantikus.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami
még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett
személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a
legjobbat tudják kihozni mindabból, amilyük van… Az élet nem azt
jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az
esőben. |