Két barát ment a sivatagba. Összevesztek, az egyik képen törölte a másikat, aki megsértődött.
Anélkül, hogy hozzá szólt volna a következőt írta a homokba:
- Ma a legjobb barátom lekevert egyet!!!
Mentek tovább a sivatagba és egy oázishoz értek. Elhatározták, hogy megfürdenek.
Az a barát , aki a pofont kapta, nem úszott túl jól fuldokolni kezdett, a másik gondolkodás nélkül beugrott odaúszott hozzá és kimentette.
Magához térve az ember a következő mondatot véste egy kőbe:
- Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!!!
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másik életét megkérdezte:
- Mikor megütöttelek homokba írtad. Most kőbe vésted, hogy megmentettelek. MIÉRT?????
A másik azt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
- De, ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el!!!!
Tanuld meg a sérelmeidet homokba írni !!!!
A jó cselekedeteket pedig kőbe vésni!!!

Azt mondják egy különleges emberrel találkozni, elég egy pillanat.
Megszeretni és tisztelni elég egy nap.
De az illető elfelejtéséhez, már lehet, hogy kevés egy élet is.