Egy Walsingham nevű amerikai farmer újonnan vásárolt házának limlomjai között kutatva egy ősrégi csontvázra bukkant,
amit azonnal a mészégető kemencébe dobott.

Az éjszaka kellős közepén elkezdtek ki-be csapódni az ajtók,
a székek rejtélyes módon felborultak, és harangok zúgtak
a szobában. Walsingham nem volt babonás ember. A hangokat a szomszédok tréfájának tudta be.

De aztán olyan dolgok kezdtek történni, melyek fölött már
ő sem tudott ilyen könnyen átsiklani. A házában lezajlott
eseményeket a San Francisco Examiner 1891-ben ismertette.

Azzal kezdődött, hogy a férfi kutyája dühösen ugatni kezdett az
egyik fal irányában. Aztán hirtelen a fal felé ugrott, ahonnan
üvöltve, nyakát szegve esett vissza, mintha valaki nagy erővel visszahajította volna a testét.

Aztán irtóztató kacajok, kiáltások hallatszottak a ház minden pontja felől. Walsingham egyik lányát egy testétől elvált kéz ragadta vállon.
A farmer az esőben sétálva megdöbbenten látta, hogy egy pár
mezítelen láb nyomai haladnak mellette az úton.

A család számára egy vacsora-partin telt be a pohár.
A vendégek nem nagyon törődtek a fenti szobából szűrődő furcsa nyögésekkel, de aztán egy vörös folt kezdett formálódni a fehér asztalterítőn, és a mennyezetről hulló skarlátvörös cseppek következtében a folt egyre nagyobb lett.

A társaság férfi tagjai az emeletre rohantak, és feltépték a padlót.
A deszkák alatt csak száraz port találtak, pedig a terítőn
továbbterjedő folt, a későbbi kémiai vizsgálatok során, emberi
vérnek bizonyult.

Ezek után a Walsingham család összecsomagolt, és elköltözött
a kísértetjárta házból.