|
| | |
| Nyitólap » 2010 » December » 15
Vidor Miklós - Fenyőfák vándorútja
Az erdőt vastag hó borította. Mélységes csend és kékes ködpára gomolygott. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó-fehér prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük. - Valaki jár az erdőn! - adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is látták, hogy a túlsó erdőszélen hatalmas szál ezüstfenyő lépked, s amerre elhalad, nyomában elindulnak a fenyőfák. Izgatott mozgolódás támadt. - Mi az? - kérdezgették öregebb társaikat a fiatal fenyőcskék. - Most elindulnak a városba a karácsonyfák - felelték azok nyugodt, méltóságos hangon. A menet egyre nőtt. - Mindjárt ideérnek - suttogta lázasan egy apró lucfenyő a társainak. - Ti úgysem kelletek - dörmögött rájuk egy sudár, szép ezüstfenyő. - Pedig de szeretnék én
...
Tovább »
Megtekintések száma: 297 |
Hozzáadta:: kucika |
Dátum: 2010-12-15
|
|
A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.
Megtekintések száma: 294 |
Hozzáadta:: István |
Dátum: 2010-12-15
|
|
A FENYŐFA
Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kis fenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor szamócáért, málnáért mentek az erdőre. Sokszor egész köcsöggel szedtek, máskor szalmaszálra fűzték fel a szamócaszemeket, aztán leültek pihenni a kis fenyő tövébe, és azt mondták:
...
Tovább »
Megtekintések száma: 392 |
Hozzáadta:: István |
Dátum: 2010-12-15
|
|
|
| |
| | |
|
Most online |
|
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 | |
|
|