Mit suttog a szél?

Szerelemből születtél és szeretetből lettél,
Gyöngédség leple alatt kincsnek nevelkedtél.
Öleljen fényes palástként a valódi boldogság,
Árnyékként kövesse lépteid az igaz barátság.
Szerelemből születtél és szeretetből lettél,
Virágok törékeny lelkében mosolyt ébresztettél.
Lényedből sugárzik a szerető gondoskodás,
Szemeidben ragyog ezernyi őszinte csillogás.
Szerelemből születtél és szeretetből lettél.
Öröm bársonymezején pillangóként repkedjél!
Érző szívek szigetét kerüld el, oh, örökre!
Tested már régóta hordoz egyet belőle.
Szerelemből születtél és szeretetből lettél,
Álmodni sok-sok szépet sohasem féltél.
... Tovább »

Szirmok

Elnézem az ágakat, ahogy a napfényre nyílnak,
S minden kicsi szellőre hajolva sírnak.
Szirmuk hullajtják,
mintha nyárban havazna...
Gyönyörű ideje van most a tavasznak.

Jó, hogy a természet tudja, mit kell tennie,
hogy érzi mi a helyes,
mikor kell vennie életerőt, sóhajt, vizet vagy napfényt.
Én meg nem látom meg a reményt.

Merjek-e szeretni, újra remegve ölelni?
Merjek-e másnál boldogságot lelni?
Bár tudnám a választ,
mennyivel könnyebb lenne,
Ha az ész szólna,
s nem a szív felelne.

Elnézem az eget, amint kéklőn hívogat.
"Hát Te nem látsz már szebb napokat?
Ne mondd, hogy nincs már bodorfelhő,
mert van!
Egy nap a tied is el jő!
Vagy már itt is van, csak nem engeded be!
Nyisd ki az ablakod, öleld kebledre!
Zárd le a múltat, élj a ... Tovább »

Egy kis virág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó szörnyű bajt
Valami elszorul legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elől is menekülünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosa ... Tovább »

Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol -
amikor nem gondolsz rám -

Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon,
amikor azt gondolod: így nem mehet tovább -

Én akkor lehunyom szemem és azt a filmet nézem
ami az életünk.

Kimondott és kimondatlan mondatok -
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt.

Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki -

Valami kéne még, valamit kéne tenni.

De én akkor is szeretlek, ha néha fáj,
ha néha előbúj rejtekéből a magány - a dögevő,
mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé ... Tovább »

 

 

 

Ha virág mesél: szállnak színek, szárnyak, -
színes szárnyakon száll igaz varázslat.

Ha virág mesél: szétnyílik a tenger,
s lelkünkbe néz be tűnődő szemekkel.

Ha virág mesél: fák lehajló ága
tesz gyümölcsöt áttetsző üvegtálba.

Ha virág mesél: aranyfürtű gyermek
villant tükörből bűvös szőlőskertet,

s fülel levelek kékbejátszó árnya
a mese szélbe induló szavára.

Ha virág mesél: szirmok tánca lobban,
s e forgatagban minden évszak ott van:

< ... Tovább »

Köszönet mindenért, amihez kezed ér,
mert minden ami tőled érkezik, rólad mesél
és titokban szívemhez ér.
Minden ajándék, minden levél és minden csokor,
te hozzád kapcsol, te rólad suttog és feléd sodor.
Hogy fülembe zsibong a vér, hogy fülembe zsibong a vér.

Megsúgom mindazért, ami bánt, ami sért
én réges-régen megbocsájtanék, hogy rám találj
és örökre szívedbe zárj!
Akárhogy űzlek, akármit mondok ne higyj nekem!
Bolondul verdes, vakon
És két karom kitárva vár! szerelmes az én szívem.
És két karom kitárva vár!